Mindent szabad: titkos partik Londonban

Egy hatvan év körüli nő csaknem anyaszült meztelenül tekereg a színpadon, miközben fehér uszkár kutyája büszkén üldögél az apócska pódium csücskében. A nő hulahoppkariát ragad, és utasítja a kutyust, hogy ugorjon át rajta, az attrakció nem történik meg. Az asszony szégyenében magára kap egy groteszk bohócmaszkot, és tovább vetkőzik a zenére. A bizarr jelenet nem egy Fellini filmben, még csak nem is egy elmegyógyintézetben játszódott le, hanem egy feledhetetlen újévi mulatságon, amelyről a meghívottak csupán néhány órával a nagy esemény előtt értesültek. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A meglepetés DJ: Björk!

London excentrikus művészei mindig is zászlóvivők voltak trendteremtésben és botránykeltésben - elég ha a Sex Pistolsra vagy Vivienne Westwoodra gondolunk. Ez a "nemzeti hagyomány" vezérelte a legendás londoni partiszervezőt, Richard Mortimert, aki az ezredforduló előtt úgy határozott: egy fedél alá gyűjti a VIP listás freakeket. A titkos helyszínen megrendezett bulik bejáratánál egy tetőtől talpig zöldségekbe öltöztetett hoszt fogadta a vendégeket, a fején egy gigantikus patisszonnal. Aki nem volt fenn a listán, vagy nem volt elég "furcsa", az nem jutott be. Ahogy a Végtelen történet Nagy Rejtély Kapuján nem léphetett át, akinek nem tiszta a szíve, ezen az ajtón nem jutott keresztül, akinek nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy bármit is viseljen, hogy büszkén és magabiztosan viselkedjen. Mortimer gyakran váltogatta a partik helyszínét, hogy megmaradjon az esemény "zártkörű" jellege, ennek ellenére a mulatságok a médiaérdeklődés középpontjába kerültek. Olyan hírességek tisztelték meg az eseményeket, mint Dita Von Teese vagy Björk, aki bármiféle előzetes beharangozás nélkül tűnt fel a DJ-pult mögött.

A buborék kipukkad

A 2006-ra nemzetközi hírnevet szerző "titkos" bulik a "BoomBox!" becenevet kapták, a tömegben pedig sorra tűntek fel a celebritások - Lindsay Lohan és Kelly Osbourne például rendszeres vendégek voltak. A bulik közönsége ekkorra már nemcsak a zenei szcénára, de a divat világára is komoly hatással volt. Fiatal tervezők, mint Gareth Pugh vagy Christopher Kane bevallottan merítettek a szedett-vedett vendégek "antidivat"-jából. A szappanbuborék óriásira nőtt: többé nem az volt a kérdés, hogy valaki járt-e ezeken a partikon, hanem az, hogy - akár a távolból is - tagja-e ennek a furcsa kasztnak, amely egyszerre pozicionálja magát mind felé, és teszi magát tudatosan nevetségessé. Ám ahogy az lenni szokott a szappanbuborékokkal, ez is kipukkadt: ahogy a partik a mainstream média figyelmének középpontjába kerültek, az őrült éjszakák egykori hősei új játszótér után néztek - vagy egyszerűen csak megszelídültek. Ám különcök mindig is lesznek - és mindig is szükségük lesz egy helyre, ahol igazán önmaguk lehetnek. Ez az elv vezérelte egy néhány évvel ezelőtt nyitott (bár papíron nem létező) mulató tulajdonosait is, akik London egyik korántsem fényűző negyedében, egy egykori gyárépület belső udvarában nyitották meg "bűnbarlangjukat" néhány évvel ezelőtt.

Abszint, cigi, meztelenség

És ezzel meg is érkeztünk a bevezető sztorim helyszínére, ahol az óévet búcsúztattuk barátaimmal, egy "1001 éjszaka meséi" mulatságon. Sabina barátnőm már "beavatott" volt, ezért amikor meghívót kapott a titkos eseményre, azonnal tudta: érdemes lemondanunk a szokásos szilveszteri programunkról: a sarki bolt tulajdonosai által szervezett tűzijátékról. Az én kosztümömet Arábiai Lawrence inspirálta, a páromét, Matanét Aladdin, Kinga barátnőnk török dívának öltözött, Anna a Szex és New York Abu-Dzabi luxushotelében sült krumplit majszoló dúsgazdag arab nőkre emlékeztetett, Sabina pedig aranyszínű száriban érkezett - ő ugyanis bangladeshi származású, és nagyon boldog volt, hogy életében először nyilvánosan viselheti a száriját. Az aprócska helyiségbe belépve abszinttal és csókkal köszöntött minket egy bubifrizurás, szipkájában elegánsan megtekert cigit rebegtető leányzó, majd a "madamra" bízott minket. Az abroncsos ruhát és drámai fejfedőt viselő hatvan körüli hölgy szinte láthatatlan méretű kutyával a karján körbevezetett minket: jobboldalt mérik az abszintot, a baloldali sarokban tornyosulnak az ételek - szőlő, hummusz, cipó, sült zöldségek -, a pódium pedig a terem végében van, itt - hogy őt idézzem: "hamarosan elkezdődik a világ legelkápráztatóbb show-ja".

Ahol megállt az idő

És nem hazudott: a nemzetközileg elismert The Turbans zenekar tagjai félmeztelenül tomboltak a színpadon, egy indiai hastáncos fiú elképesztő táncot lejtett egy hatalmas óriáskígyóval a nyakában, majd egy gyönyörű táncosnő egy gigantikus kardot egyensúlyozva a mellein, majd a csípőjén eltáncolta nekünk az 1001 éjszaka összes cenzúrázott meséjét. A mulatság a madam bohócjelenetével zárult, melynek során az asszony büszkén és méltóságteljesen csinált hülyét magából. A közönség eleinte döbbenten nézte, ahogy szomorúbohóc-maszkban illegeti magát, majd hamar világossá vált, hogy az antiprodukció tökéletesen beleillik ebbe a groteszk idő- és térbeli utazásba. Hiszen ma éjszakára mindannyian igazi őrültek lehetünk, akik belecsöppenve mások őrületébe végre megbékélnek a sajátjukkal is. Érdekes volt látni, hogy bár nincsenek tabuk, és mindenki maximálisan elengedi magát, a közeg mégis arisztokratikusnak mondható egy dübörgő diszkóhoz képest. Agressziónak, műanyag drogoknak, kivagyiságnak nyoma sem volt. Búcsúzáskor még szóba elegyedtem egy turbántól Kis Mukk papucsig fehérbe öltözött férfival, akiről kiderült, hogy a helyszín fölött lévő stúdió tulajdonosa, és gitárkészítő mester. Elárulta, hogy számára ez a hely jóval többet jelent egy nehét munkanap utáni italnál, majd mikor a koráról kérdeztem, legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta: 52 éves. "A feleségem tíz évvel ezelőtt halt meg rákban. Amíg rátaláltam erre a helyre, borzalmasan magányos voltam. Itt egy kicsit megáll az idő, és átlépünk egy olyan világba, ahol mindenki ismer és szeret mindenkit, és ahol mindent, de mindent szabad." És valóban: amikor pirkadatkor elhagytuk a tett helyszínét, és a buszon zötyögve felidéztük a minden ízében különös szilveszter szürreális képeit, egyetértettünk: még soha életünkben nem éreztük magunkat ennyire szabadnak, mint itt, ezen az éjszakán.