Rajongója rabolta ki Tóth Verát

"Eldöntöttem, hogy elmondom, mi történt velem tegnap éjszaka. Miért? Mert ezt tudnotok kell, hátha segít kicsit elgondolkozni, hogy mennyire fontos vigyázni a dolgainkra és nekem is egy nagy tanmese volt.
Péntek éjjel, a Jazzys koncertem után átmentem egy kedves barátnőm születésnapjára a VII ker., Rumbach Sebestyén utca 9-be. Csak meg szerettem volna köszönteni és utána hazamenni. Meg is volt a dolog, hívtam egy taxit és mikor vártam az utcán, odajött hozzám egy kedves srác. Megkérdezte, hogy milyen buli van a közelben lévő szórakozóhelyen és hogy lemehet-e. Én válaszoltam, szintén közvetlen, kedves stílusban, hogy nem zártkörű, szóval persze, bulizzon jól, de meggondolta magát és mégsem ment le... Elköszönt, de előtte megkérdezte, hogy te a Vera vagy?

Én bólogattam mosolyogva és elment. Majd elővettem a telefonom, megnéztem, hány óra van, mikor kell ideérnie a taxinak. Újra mellettem termett és megkérdezte, hogy adhatna-e egy ölelést, mert nagyon szeret és jólesne neki... Én persze igent mondtam, mert alapvetően szeretem az embereket és soha nem taszítok el senkit, meg egy ölelés az nekem is jólesik. Olyan furcsa volt a mozdulata, nem volt természetes. Ahogy elengedtük egymást, két lány megjelent az ajtóban, rájuk figyeltem, a fiú pedig ezalatt a pár másodperc alatt eltűnt, rossz érzésem volt és belenyúltam a zsebembe..."

"Nem volt meg a telefonom, amit pár másodperce még szorongattam... Kirabolt, míg szeretettel, bizalommal álltam hozzá... Ha valaki esetleg találkozna egy átlátszó alapon, fehér mintás hátlapú Iphone sima 4-gyel, akkor esetleg írjon nekem... hátha meglenne, de sajnos tudom, hogy erre nincs nagy esély. Meg igazából az a lényeg, hogy az összes jegyzetem odaveszett, új dalötletek, zenei anyagok, fotók, fontos SMS-ek, stb. Apukámtól kaptam azt a telefont, egy komolyzenész barátom hozta rá Hongkongból ezt a hátlapot, ami különlegessé tette, fontos eszköz volt a munkámhoz, az életemhez.

Én mindig hiszek a szebb és jobb világban, de ilyenkor annyira elmegy a kedvem, szomorú vagyok, elkeseredett és az általános biztonságérzetem is megingott.

Kérdem én: többet ne engedjek magamhoz közel senkit? Féljek, hogy ellopja a dolgaimat? Nem szeretnék előítéletekkel élni és megfogadom, hogy soha többet nem vágom zsebre a telefonom, hanem beleteszem a táskámba és becipzározom... Vigyázzatok egymásra, az értékeitekre és magatokra legfőképpen... Szép estét!"

Forrás: Borsonline