Vajon jó házastársat választottam?

A romantikus vígjátékoknak általában az a vége, hogy a két főhős mindenféle akadályt és félreértést leküzdve végül egymásé lesz, netán össze is házasodnak egy tökéletes esküvő keretében. Most itt egy olyan "rom-kom", amelynek ez a kiindulópontja: Nat (Rose Byrne - Koszorúslányok, Felhangolva) és Josh (Rafe Spall - Pi élete, Prometheus) egybekelnek, és noha sok mindenben ellentétes személyiségek (a nő egy cégnél dolgozó karrierista, a férfi írói ambíciókkal rendelkező művészlélek), mégis ideális párnak tűnnek - legalábbis a szerelem dúl közöttük. A környezetük viszont már óvatosabb: a saját rossz tapasztalataik alapján kételyeket fogalmaznak meg, ezek a kételyek pedig lassan előjönnek a két főszereplőben is, ahogy telnek a hónapok. Vajon a megfelelő ember mellett kötöttek ki? Képesek lesznek örök életükben a másik mellett maradni? Boldog lesz így az életük?

Az ironikus a helyzetben az, hogy pont a friss házaspár két tagja az, aki leginkább szeretné bebizonyítani, hogy lehetséges a pozitív végkifejlet - a külső körülmények és vélemények inkább azok, amelyek az ellenkező irányba lökik őket. Például a szerelmi vetélytársak felbukkanása: Nat kap egy sármos új munkatársat (A mentalistát, azaz Simon Bakert, aki itt sem kevésbé szexepiles), Josh pedig egy régi, "túl tökéletes" barátnője (a mindig cuki Anna Faris) felbukkanásával kénytelen szembenézni. Mindez pedig egy év alatt, a kritikus első évforduló felé haladva.

Ha néhány fent említett dologban nem is hagyományos darab ez a film, de más vonatkozásban a megszokott vígjátéki sablonokból építkezik. Megkapjuk a szokásos idegesítően vicces mellékszereplőt egy állandóan kanos geek haver személyében, felvonul a szokásos kiábrándult házaspár is, mint ellenpélda a hőseink előtt - hogy aztán persze róluk is kiderüljön, hogy mégsem annyira ellenpéldák. Mint ahogy a sármos csábító is persze igazából nevetséges és a túl tökéletes exnek is vanank hibái - ahogyan az már lenni szokott.

Viszont az Az a bizonyos első év ezeket a sémákat ügyesen és kedvesen variálja, és ami fő: szórakoztató és működő humorral tálalja. Ami nem csoda, ha végignézünk az alkotók névsorán: a rendező Dan Mazer eddig Sacha Baron Cohen forgatókönyvírójaként dolgozott (Borat, Brüno), a producerek pedig olyan brit rom-kom klasszikusokat dobtak már össze, mint az Igazából szerelem vagy a Bridget Jones naplója. Talán az Az a bizonyos első év nem lesz akkora klasszikus, mint az említett darabok, de az bizonyos, hogy kellemes perceket fog okozni a nézőinek a moziban. Igazi szerethető film, ami még néhány valóban elgondolkoztató és manapság igencsak aktuális kérdést is feldob - hogy legyen miről beszélgetni a moziból hazafelé menet.