Dobosként kereste a kenyerét Fekete Laci

„Várpalota mellett, Ősi községben születtem, ahol mi, a jó ütemérzékkel rendelkező fiúk összeálltunk és alapítottunk egy zenekart. Innentől 20 évig dobosként kerestem a kenyeremet, főleg hétvégi bálokban, rendezvényeken léptünk fel a kis csapattal, de énekelni soha sem énekeltem. Ebből a korszakból csak az ütemérzékem és a hallásom maradt meg. Saját dobszerelésem volt, olyan, ami ma már muzeálisnak számítana az üvegdobok korszakában, de ha valaki tud dobolni az ütött-kopott hangszeren, az ma is tud az új szerelésen játszani. A dobolást pont úgy, mint a biciklizést, nem lehet elfelejteni, még ma is tudok játszani, pedig már hosszú évek óta nem ültem le püfölni a hagszert. De ha odaültetnek és bemondják egy szám címét, azonnal eljátszom"