Tiszeker Dániel: "Cseh Tamás-függővé váltunk valamennyien"

A Kaposvári Egyetem művészeti karának ebből az osztályából sokan szerepeltek a Made in Hungária című filmben, ekkor még csak elsősök voltak. Aztán harmadévesen, 2010-ben, Cseh Tamás halálának első évfordulóján vizsgafeladatként olyan estet hoztak létre a dalaiból, amelyet még New Yorkba és Washingtonba is meghívtak vendégszerepelni a kint élő magyarok. Az útról a Fanatics Film gondozásában egy különleges koncert-doku-road movie-musical film készült, amelynek premierjén Tiszeker Dániellel, a mozi rendezőjével beszélgettünk.

Akkor ismerkedtem meg ezzel az osztállyal, amikor a Made in Hungáriához kerestünk szereplőket. A pestiek mellett kíváncsi voltam a kaposvári színészhallgatókra is, ami szerencsés döntés volt, ugyanis olyan tehetséges növendékekre akadtam ebben a Mohácsi János vezette osztályban, akik közül sokat beválogattam a filmbe. Ettől kezdve lejártam a vizsgáikra, így láthattam Cseh Tamás-estjüket is. Elképesztő volt: ők prózai osztály, mégis, a zenés est kedvéért megtanultak tizennégyféle hangszeren játszani - ráadásul többen közülük a vizsgára való készülés egy hónapja alatt! A vizsgaelőadás szerepelt a pécsi színházi találkozón, majd az országban mindenfelé. Aztán a híre nem állt meg a határon, Amerikában élő magyarok hívták meg az előadást New Yorkba és Washingtonba. Erre az útra kísértük el őket, így született meg ez a road movie, aminek a bemutatóját tegnap tartottuk egy koncerttel egybekötve a Belvárosi Színházban.

A film műfaját röviden úgy határoztad meg, hogy kísérleti film.

Igen, mert több műfajt ötvöztünk benne. Nem szimplán úti- vagy dokumentumfilm, hiszen beleszerkesztettük a koncertet is, és az eredetileg statikusabb, egy szál gitáros Cseh Tamás-dalokat fikciós, rendezett helyzetekbe, jelenetekbe emeltük - ezeket musicalszerűen, New York adottságait kihasználva keltettük életre. A dramaturgiai dolgokon túl fontos szerepe volt a képeknek is. Pataki Ádám és Erdélyi Gábor operatőri munkája nagyon sokat hozzáadott a filmhez, mert nem úgy álltak hozzá ők sem, hogy ez egy dokumentumfilm, hanem játékfilmes, szépen megkomponált, igényes képeket alkottak. Így alakult ki ez a sajátos, kevert műfajú film, amelynek még egy jellegzetessége van, mégpedig a személyes hangvétel. Mivel a srácok nagyon közel kerültek hozzánk, mondhatni barátok lettünk, ez is beszűrődik a filmbe: nincs az a távolságtartás, ami általában kialakul, ha egy stáb bekerül egy összetartó közegbe. De a kaposváriaknál nem: amennyire tehetségesek, ugyanannyira befogadók is - így külső szemlélő számára talán viccesen felszabadultak vagyunk a filmben. Mindenesetre reméljük, hogy a megszokott dokumentumfilmek képi és szerkesztési dolgait áthágva és a játékfilmes fikciót felhasználva sikerült maradandót alkotnunk.

Miért kapcsoltátok össze a filmet egy koncerttel?

Többet akartunk adni, mint egyszerű mozipremiert. A bemutató helyszíne is inspirált minket: a Belvárosi Színház épülete régebben a Filmmúzeum volt, talán a hely szelleme sugallta, hogy a régi hagyományhoz méltóan koncertet is szervezzünk a film mellé. Ez az ötlet tetszett meg Orlai Tibornak, aki az est producere, és ő biztosította számunkra a Belvárosi Színházat. Persze tervezzük, hogy később mozikban is, illetve tévében is bemutassuk a filmet, de erről egyelőre még az egyeztetések folynak, nem tudok még konkrétumot mondani, most ennek az előadásnak örülünk, amelyet legközelebb április 21-én láthatnak a nézők.

Nagyjából egyidős vagy a színészosztály tagjaival, mindannyian huszonévesek vagytok. Mit jelent a generációtoknak Cseh Tamás?

Édesanyám gyakran hallgatta, és persze én nem értettem, pontosan miről is énekel. Aztán ennek a munkának a kapcsán megismertem a számait, és rájöttem, bár a szavai egy másik korszakról szólnak, de amit mondanak, az máig érvényes. Ma már rendszeresen hallgatom. Érdekes volt, amikor ezt a filmet vágtuk: egyszerre szólt az eredeti, Cseh Tamás-dal, közben a vágóasztalról a színészek hangján ugyanazok a dalok... Cseh Tamás-függővé váltunk valamennyien.

Nem tartotok attól, hogy a leendő közönségetek esetleg nem akar nosztalgiázni és nem osztozik ebben a "függőségben"?

Nem, mert a filmnek több rétege is van: akihez nem áll közel Cseh Tamás, annak érdekes lehet New York - az a szellemi pezsgés, ami kint fogadott bennünket. Akinek nem a koncertfilm jön be, az élvezheti az útifilmet benne. És szerethetik benne a kalandot, amihez a kultikus énekes dalai ráadásként egy plusz jelentésréteget adnak hozzá.

A Fanatics Film bemutatja:
Micsoda útjaink
Vágó: Mészáros Attila
Operatőr: Pataki Ádám – Erdélyi Gábor
Rendezte: Tiszeker Dániel