Gera Marina: "Mi, fiatal színészek, vágyunk arra, hogy filmezhessünk"

Pálfi Györggyel dolgozni igazán inspiráló lehetett - de hogyan kerültél vele kapcsolatba?

Ő volt a kedvenc rendezőm már gimnazista koromban - minden filmjét, beleértve a rövidfilmjeit is többször láttam, rajongtam érte. Ezek közül a Nem vagyok a barátodban szerepelt Gosztonyi Csaba - akit később egy TÁP-os előadáson ismertem meg, és bevallom, tudatosan kerestem a társaságát, hogy megtudjam, milyen lehet Pálfival forgatni. Zárójelben jegyzem meg, hogy először azt hittem róla, ő az életben is az a perverz alak, akit a filmben alakít, és csak lassan esett le, hogy micsoda tudatos színészi munka áll az alakítása mögött - elég civil volt a hozzáállásom, nem?

És Csaba segített?

Barátok lettünk, és nem is tudtam róla, de évekkel később ő ajánlott Gyuri figyelmébe. Egy este a következő üzenet fogadott a rögzítőmön: "Pálfi György vagyok, kérlek, hívj vissza". Fantasztikus pillanat volt, és ezt Csabának köszönhetem. És most, a Szabadesésben ő a partnerem - így kerek ez a történet.

A jelenetben meztelenül szerepeltél. Tudom, a színésznek a teste a munkaeszköze, ez azonban mégsem lehetett könnyű...

Színészként a meztelenség egy erős képet jelent, és ezt a képet jól és öncélúan is használhatja egy rendező. De itt Pálfiról van szó, aki számomra biztosíték volt, bíztam benne és onnantól kezdve nekem nem volt dolgom ezzel. Nehéz volt ez a munka, de nem azért, amiért gondolod. Persze meg kellett tanulnom úgy járni, mintha nem lennék meztelen. De a kihívás az volt benne, hogy hitelesen eljátsszam azt a szerepet, amit Pálfi rám bízott. Szerettem volna más színészi eszközökkel is elmondani, milyen viszonyban áll egymással ez a két ember, mi játszódik le ebben a nőben. Gyurival beszélgettünk ennek a két karakternek a kapcsolatáról, arról, hogy idegenek egymás számára is. A férfi trófeaként kezeli a nőt, aki úgy tesz, mintha összetartozna a férfival a társaságban, de érezhetőnek kellett lennie, hogy nincs köztük minden rendben. Így az ember még magányosabb egy társaságban, ahova tartozni szeretne, hiszen a férfihoz is odatartozik, az ő közegében van. A fontos az volt, hogy Gyuri nem a meztelenség zavarát akarta rajtam látni, hanem az ember zavarát, a kapcsolat zavarát. Ez az egyik szorongástörténete a filmnek, valamelyik rétege ismerős lehet bárki számára.

Nem aggódtál egy picit sem, hogy skatulyába kerülsz - te leszel a következő évtized vetkőző színésznője?

Nem, dehogy, fel sem merült bennem! Ez nekem nagyjából annyit jelent, mintha sírós jelenetben játszottam volna, és akkor most én lennék tíz évig a könnyekben úszó színésznő... Volt kockázata a jelenetnek, de az inkább arról szólt, hogy a jelenlétemmel hozzá tudok-e tenni a filmhez, vagy csak egy test maradok, amellyel egy erős képet fogalmazott meg a rendező, és akkor akár egy modellt vagy egy civilt is hívhatott volna. Egyébként rendkívül inspiráló volt, hogy Pálfi György első olyan filmjében játszhatom, ahol zömében profi színészeket foglalkoztatott, nem civileket.

Igen, erről nemrég az Origónak így nyilatkozott: "...ennek az egésznek két mozgatórugója volt: egyrészt ilyen gyorsan nem találtam volna amatőr szereplőket. Másrészt most jutottam el odáig, hogy van annyi tapasztalatom, amivel bele merek vágni a színészekkel való közös munkába. Mert be kell vallani, hogy egy kezdő rendezőnek ez veszélyes terep."

Erről még nem beszéltem senkinek, de nyomott hagytak bennem ezek a mondatok. Mi, fiatal színészek vágyunk arra, hogy filmezhessünk, hogy a castingokra eljussunk - sokszor azonban ezekre a castingokra sem sikerül bejutnunk. Tisztelem Gyurit, amiért ilyen őszinteséggel nyilatkozik erről.