Rózsaszín Bőrönd Expedíció: japán wellness kis szépséghibával

Az előző részt itt olvashatod!

Hát ez nagyon állat! Onszen, azaz japán fürdő van a kapszulaszoba alatti emeleten. Mi is lenne jobb ebben a téli hidegben, mint belebújni egy nagy kád forró vízbe! A kád persze akkora helyet foglal el, mint a szoba. Úgy alakították ki, hogy külön onszen van a nőknek és külön a férfiaknak. Mielőtt belecsobbansz a vízbe, le tudsz zuhanyozni. A medence előtt vannak kis székek, arra ülsz le. Van sampon, balzsam, testápoló, mindenféle krémek. És jöhet a lefürdés. Aztán a vízbe már tisztán mész bele. Legalább 39 fokos. Forró és finom. Mint Andrew-val a szeretkezés.

Ájulásig maradok benne. És képzeljétek, rajtam kívül senki nincs a medencében. Kirááááááááááály! Aztán megint elölről a zuhanyzás. Ennyire tisztának még sohasem éreztem magam. Mintha a világ tetején lennék, egy nagy hegy tetején. Harapom a levegőt. Mosolygok. Hát már önmagában ezért is érdemes volt minden vacak megpróbáltatás.

Ez a hepinesz addig tart, amíg el nem megyek a közös helyiségekbe. Ott szalarimanek vannak: japán emberek, akik egy nagy cégnek dolgoznak fix fizuért, és a cég az életük. Annak élnek. Magyarán csúnyán eladták magukat rabszolgának. Itt horkol a masszázsszékben vagy tizenöt darab ilyen félrészeg céges ürge. Lazulnak. Továbbmegyek. Csupa-csupa hasznos dolgot látok: ital- és levesautomatákat, mikrót, mosogatót, pálcikát a dobozos ramenhez. Továbbá tévé, és a hab a tortán a sok számítógép és ingyen internet. És ha internet, akkor Andrew-kám. Heves csetelésbe kezdünk. Olyan cuki. Azt írja, hogy szívesen fürdőzne velem meztelenül.