Légrádi Márk: „A négyméteres hullámokon tükörtojást készítek"

Légrádi Márkkal akkor sikerült találkoznom, amikor a hajóépítéshez szükséges sablonok megérkeztek a tököli csarnokba, ahol ő maga rakja össze az egész vitorlást. A lelkes hajóskapitányon látszott, számára semmi más nem számít, csak a hajó, amivel hamarosan legnagyobb álmát válthatja valóra.

Honnan ered a hajózás szeretete: szüleid révén, vagy magad találtál rá?
Hatéves koromban Balatonkenesén nyaraltunk, amikor rabul ejtettek a vízen himbálózó kisebb-nagyobb vitorlások. Bár a szüleim eleinte nem nagyon örültek, amikor elkezdtem érdeklődni a vízi sportok iránt, én leleményesen ebéd után, amikor ők lefeküdtek, kiszöktem a vízre, és mire feleszméltek, már nem volt visszaút.

Van más szakmád is, amit űzöl, vagy a hajók töltik ki a napjaidat?
Informatikusnak tanultam, de sosem dolgoztam az eredeti szakmámban. A hajózásban nem az iskolázottság számít, hanem lépésről lépésre, évek alatt kell elsajátítani a hajó kormányzását, a vitorlavarrást. Ismerni kell a hajó elektronikáját, érteni kell a motorjához, és ezt a tudást még most is folyamatosan fejlesztem. Amikor jött a földkerülés ötlete, akkor szisztematikusan ráálltam a legapróbb részletek megismerésére is. Jelen pillanatban csak ezzel a projekttel foglalkozom. Előtte 2010-től Angliában éltem, és hajókat javítottam, újítottam fel.

Mennyi idő volt eddig a legtöbb, amit vízen töltöttél?
Tavaly Franciaországból vittem egy hajót Görögországba. Szicíliáig velem tartott Kamarás Máté színművész is, aki jó barátom. Olaszországtól azonban teljesen egyedül mentem, és egy hét volt, amikor sehol nem kötöttem ki. Az óceánokon való átkeléskor ez azért kitolódik majd 4-5 hétre.

Előfordult már, hogy életveszélyben voltál?
Legutóbb Görögországban egy vitorlással tréningeztem. Az út előtt vizes gázolajat tankoltam, és kifogyott a vízen az üzemanyag, leállt a motor, és nem indult el többé. Kidobtam az egyik horgonyt, de az nem fogta meg a hajót. Közben hiába kértem segítséget, nem jött senki. A második horgony ugyan valamelyest megtartott, de akkorra már kisodródtam a partokhoz, nagy volt a szél, és hajszál híján nekiütköztem a szikláknak, az pedig végzetes lett volna, hiszen összetörik a hajóm. Szerencsére az utolsó pillanatban megérkezett a segítség, és elvontattak.

Honnan jött a világ körüli út ötlete?
Természetesen inspiráltak a nagy elődök, így többek közt Gál József is, aki szintén profi ezen a területen, és Fa Nándor, aki nemrég kerülte meg negyedszer a földet. Nekem pedig van egy küldetésem is ezzel az úttal. Kitaláltam az „Egy ország egy gyermekért” projektet, aminek az a célja, hogy pénzt gyűjtsek azoknak a családoknak, amelyeknél olyan műtétre váró gyermekek élnek, akiken itthon nem tudják elvégezni a szükséges beavatkozásokat, viszont a családjuk sem áll úgy anyagilag, hogy kifizesse a drága külföldi kezeléseket. Amikor kikötök egy-egy országban, az ott élő magyaroktól szeretnék adományokat gyűjteni.

Egyedül indulsz útnak, vagy lesznek társaid?
Egyedül, de mivel a hajó négykabinos, úgynevezett kabinbérlet jelleggel fogok útitársakat toborozni egy-egy szakaszra. Így az út önfenntartó tud lenni, hiszen akik velem utaznak, kifizetik az útjukat, én pedig ebből tartom fent magam. A gyermekeknek összegyűjtött összegeket így 100 százalékban tovább tudom utalni a családoknak. A hajóépítéshez a támogatókat teljes mértékig én szereztem. Nem pénzbeli adományokra kell itt gondolni, hanem tárgyi eszközökre. Valahogy olyan a természetem, hogy hisznek bennem az emberek. Az interneten pedig elég jól tudom optimalizálni a támogatóimat. Amikor valaki beüti, hogy konyhai berendezések hajóra, akkor az én szponzoraimat adja ki először a kereső.

Te tervezed a hajót?
Márciusra kellett volna az új terveknek elkészülnie erre az útra, ez sajnos nem történt meg, és rögtönözni kellett. Ekkor jött a képbe Gál Józsi, akivel megbeszéltem, hogy használhatom az ő Equator nevű hajójának a sablonjait. Bár ő már eladta ezeket, én megkerestem a tulajdonost és megvásároltam tőle, és ezek segítenek majd a vitorlás építésében. 2016 februárjára a hajókiállításra el kell készülnöm.

Hogyan tréningezel az útra?
Fejtréninggel, mert fejben kell összeraknom magam. Meditáció, önkezelés, eljutottam már egy olyan szintre, hogy jóban vagyok önmagammal és elvagyok egyedül is. Nyilván vitaminok is kellenek, de törekszem arra, hogy ne ezektől függjek. A hajóútra való felkészülés számomra a vitorlás felépítése, hiszen ez alatt az időszak alatt összecsiszolódunk; ahogy a hajó, úgy én is elkészülök az útra. Folyamatosan konzultálok az elődeimmel: Gál Józsival, Fa Nándorral, Rakonczay Gáborral – ők nagyon drukkolnak nekem.

Milyen úton haladsz majd a hajóddal? Melyik területre, partra, országra vagy a leginkább kíváncsi?
Budapestről, a Parlament elől indulok és oda is érkezem vissza. Duna, Fekete-tenger, Giblaltár, Teneriffe, majd beszállok az Afrika challengebe, aztán jön a Panama-csatorna Amerikában, majd a másik oldal cikkcakkosan, melynek része Új-Zéland és Japán. A leginkább az Atollokat várom és Japánt, és Thaiföldre is nagyon kíváncsi vagyok; ott biztos több időt töltök majd.

Mit viszel magaddal, milyen ételeket, gyógyszereket?
Alapanyagokat viszek, jól főzök, már kenyeret is tudok sütni, így az úton majd magam készítem el az ennivalómat. Lesz nálam egy összeállított gyógyszercsomag, amiben minden megtalálható, és ha elkapok egy betegséget, akkor a listán kinézem, mit kell bevenni, vagy a műholdas telefonon konzultálok az orvosommal.

Mi fog itthonról legjobban hiányozni?
Az édesanyám és az állatkáim: a macskám, a kutyám. Anyukám csak akkor aggódik, ha telefonálok, mert akkor azt hiszi, baj van.

Mi lesz, amikor jönnek a filmekben látható, négyméteres hullámok – azokat kibírja ez a hajó?
A négyméteres hullámokon még tükörtojást is készítek... Kormányzás kérdése az egész, nyolc métertől magasabbra még nem vitorláztam. Fura érzés, de nem úgy kell elképzelni, hogy dobálja a hajót a tenger. A megfelelő technikával sréhen hátulról felsiklok a hullámra és lavírozgatok. Nyilván, aki nincs hozzászokva, az kikészül egy ilyen szituációban. A nyolcméteres hullámok engem is megleptek, amikor hátranéztem és láttam, mi van mögöttem; ijesztő volt, de előre fordultam és tudtam, hogy megoldom a feladatot.

Lehet párkapcsolatot építeni emellett a munka mellett?
Nincs barátnőm. Bár jól hangzik a lányoknak, hogy van egy párjuk, aki hajóskapitány, de amikor rájönnek, hogy a kedvesük bármikor kaphat egy telefont és eltűnik öt hétre, akkor már alábbhagy a rajongásuk. Régebben, amikor aktívan jártam le az Adriára, négy és fél hónapos kapcsolataim voltak. A lányok mindig szakítottak velem, amikor elindultam. Nekem pedig fontosabb volt a hajózás. Olyan párt kell találnom, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, ezzel a szenvedélyemmel együtt.

Mit csinálsz, amikor nem a hajón vagy?
Régebben szörföztem, most próbálgatom a wakeboardot, snowboardozom és búvárkodom.