„Hálás kézcsókokkal megköszöné azokat a boldog szülőknek” – A karácsony ünnepe régen és most

"Nincs olyan víg vásár egy is a világon, mint a karácsoni vásár. Ennek a vígsága egészen másnemű, zajtalanabb, szelídebb, családiasabb, majdnem azt mondom: szentebb. Itt muzsikaszó nincs, pecsenyés-sátor, meg lacikonyha sincs, sarkantyú-pengés meg héjje-hujja sincs, részeg ember sem találkozik, - mégis minden arc mosolyog, minden szem ragyog, minden ajk cseveg vidám jó kedvében... Azért a legvígabb vásár a világon a karácsoni, mert itt nem testi dolgokat, szükségleteket, házi holmit, vagy effélét, hanem tiszta örömet vásárol magának minden ember, a legszegényebb is. Az utcaseprő gyermeke ökölnyi karácsonfájának s a rajta függő egy pár diónak, aranyfüstös papírburkában és rongyból készített kis babácskájának éppen úgy örvend, mint a gróf úrficska és kisasszonyka mesterséges és drága játékai s csecsebecséi nagy halmazának" – így írta le a Vasárnapi Újság 130 éve a karácsonyra készülődő Budapest képét.

Nagyjából ebből az időből Podmaniczky Frigyes feljegyzéseinek hála azt is megtudhatjuk, milyen szellemben telt el a karácsony délután és este egy család otthonában.

„Német divat szerint ünnepeltük meg a Karácsonyt, s e divatot, úgy látszik, édesanyám honosította meg hazánkban. A gyermekeknek, amennyiben koruk által arra képesítve voltak, már december első napjaiban egy jegyzéket kellett készíteni azon tárgyakról, melyeket karácsonyi ajándékul elnyerni óhajtottak. Ha azok valamelyikén haszontalanságok és múló játékszerek voltak följegyezve, az szüleink részéről visszadobatott, s ilyenkor újat kellet fogalmaznunk. Elérkezvén karácsony napja, ebéd után öt órakor megkezdődött az ünnepély éspedig a következő sorrendben. Pont öt órakor megjelent az összes cselédség. A teremben néma, ünnepélyes csend honolt. A családfő mint valódi pater domus (a ház atyja) mindegyikének kézbesített egy-egy karácsonyi ajándékot, szeretetteljes hangon buzdítá őket további hűségre, jó magaviseletre és végezetül szelíd, jóságteli szavakban kifejezte azon óhajtását, hogy a jövő évet is házunkban töltsék, mire a cselédek meghatottan távoztak.

Hat órakor háromszoros csengés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Az est azzal telt el, hogy mindegyikünk aprón megvizsgálta a nyert ajándékokat s mindegyikünk külön, forró, hálás kézcsókokkal megköszöné azokat a boldog szülőknek” – emlékezett vissza az ünnepre Podmaniczky Frigyes Egy régi gavallér emlékei című művében.

Az első karácsonyi üdvözlőlapot 1928-ban adták fel Budapesten, egy helyi címzettnek. A szöveges üzenetben ez állt: “Kedves Irénkém! Telefonon többször hiába kerestelek, ezért ezuton kívánok úgy Neked, mint k. Mindnyájatoknak nagyon kellemes ünnepeket, sok szivélyes üdvözletekkel – a nagymama nevében is. Szeretettel csókol Rózsid.

Később, a 60-as évek közepétől már divatba jöttek a magasztos üdvözlőlapok mellett a humorosabb verziók is.

A 2000-es évek elején a közösségi média egyre nagyobb térnyerésével a hagyományos üdvözlőlapokat felváltották a digitális változatok, amelyeknek célja ma már az, hogy mosolyt csaljunk egymás arcára – nem véletlen tehát, hogy a fiatalok körében manapság egyre inkább a vicces, mozgó képeslapok a legnépszerűbbek.