Kevesen tudják, hogy az európai filmművészet és a francia újhullám egyik ikonikus alkotásából egyáltalán készült amerikai remake – szerencsére, mert annyira szörnyű, és oly mértékben félreérti az alapanyagát. Jean-Paul Belmondo rejtélyes és laza főhőséből idegesítő ripacs lett Richard Gere alakításában, az eredeti filmből pedig pont csak az maradt meg, ami a leglényegtelenebb benne (és ami nincs is túl sok neki): a sztorija.
Az amúgy jelentős filmeket is jegyző Gus Van Santet valószínűleg élete végéig el fogja kísérni a felháborodott filmrajongók haragja ezért a látványos kudarcért, aminek keretében nemcsak hogy újraforgatta Hitchcock és az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb remekművét, de ráadásul ezt snittről snittre „másolva” tette meg (és színesben...). Mi értelme? Kérdezte mindenki, és a válasz azóta sem született meg.
Az eredeti olasz film egy szellemes társadalmi szatíra volt egy lakatlan szigetre vetődő gazdag, arrogáns, kapitalista nőről és egy szegény kommunista matrózról. A feldolgozás (amiben a matrózt a régi film férfi főszereplőjének fia, Adriano Giannini játszotta) ezzel szemben silány és félresikerült romantikus giccs, ami látványosan bemutatta Madonna színészi tehetségének hiányát. (És hogy miért járt mindenki jobban, amikor az ezzel a filmmel a hullámvölgy mélyére jutott Guy Ritchie elvált tőle).
Már csak azért is itt a helye a listánkon, mert ezzel a történettel kapcsolatban később azt is megmutatták, hogyan lehet jól is csinálni az újrafeldolgozást. Tim Burton ma már saját maga is kudarcnak tartja a röhejes maszkokkal és gyenge alakításokkal teli, minden varázsától megfosztott remake-et. Az utóbbi években viszont készültek jó változatok is A majmok bolygója-ügyben: két előzményfilm az eredeti sztorihoz. Amelyek fel is dolgozták a korábbi alkotást, de újat is hoztak létre közben.
Egy horrorfilm esetében létfontosságú az egyedi hangulat, és egy jól eltalált, rejtélyes gonosz erő — na, pont ebből a kettőből nem maradt semmi John Carpenter príma kis filmjéhez képest Rob Zombie olcsó ijesztgetős mozijában. Amelynek már csak azért is itt a helye a listánkon, mert egyben képviseli azt a sajnálatos trendet is, aminek keretében minden másnál több régi és külföldi horrorfilmet remake-elnek újabban.
Egy pörgős, eredeti humorú, ötletes és szerethető akcióvígjátékból kínos, idegesítő, koppintott túlpörgés lett, olyan érthetetlen húzásokkal, mint hogy az amerikai verzióban Queen Latifah alakította a vagány taxisofőrt. Aki brazil modell-bankrablónők ügyébe keveredik. Nincs több kérdés, ugye?
Cikkünk apropóját a frissen mozikba kerülő Holtpont szolgáltatta, aminek eredetije a kilencvenes évek egyik kiemelkedő akciófilmje Keanu Reeves és Patrick Swayze emlékezetes párosával, egy beépülős nyomozás közben kialakuló férfibarátsággal és a vagány szörfös közeggel. Ebből lett egy másfél órás, tökéletesen üres extrémsport-reklámfilm 2015-ben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.