Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembere: "A drogok kinyitottak bennem egy kaput"

A Vad Fruttik frontemberével egy igazán különleges helyen, egy vagonban találkoztam. Kifaggattam őt a magyar könnyűzenei világról, a család fontosságáról, és persze a drogok kemény világáról is.

Mitől érzed azt, hogy egy dalszöveg igazán ütősre sikerült?

Az elmúlt években sokat agyaltam azon, hogy vajon mitől lesz jó egy dalszöveg. A pályatársaimat kérdeztem: szerintetek hogy kell megírni egy jó dalszöveget? Van erre bármiféle recept? Nem tudtak rá pontos választ adni. Érdekelt, hogy egy mondat, vagy szókapcsolat vajon milyen érzést vált ki az emberekből, és a kívánt hatást hogyan lehet elérni. Ez nekem sokáig nem igazán ment, ad hoc írogattam. Csak néhány éve kezdtem kortárs költészettel, és a versírás mikéntjével foglalkozni. Mondjuk, már középiskolában is láttam, hogy más lehetőségek felé fogok indulni, nem igazán foglalkoztat az ipari elektronika.

A Bunkerrajzoló című könyv tavaly került a boltok polcaira. Ebben félelmetes őszinteséggel beszélsz az életed sötétebb momentumairól, melyet Géczi János vetett papírra. Miért „tárulkoztál” ki ennyire a nagyközönség előtt?

A könyv nem az én élettörténetem, hanem sok sztori összessége, amit János rajtam keresztül eggyé formált; más részről inkább generációs életérzést közvetít, nem csak a saját világlátásomat. Bár amikor megkaptam a felkérést, nem is igazán akartam a dolgot.

Kifejtenéd, hogy miért?

Mert ez egy intim dolog. Másrészről ki szokott ilyen fiatalon "önéletrajzi" könyvet írni? Nem tartottam érdekesnek magam, viszont János engem meg igen. Megbeszéltük, hogy kérdezget, én próbálok keveset hazudni, és ha úgy érzem, hogy nem akarom tovább csinálni, akkor az íróasztalnak írt, de legalább beszélgettünk egy jót. Régóta ismertük egymást, így védve éreztem magam.

Milyen visszhangja volt a könyvek? Kaptál negatív kritikát a barátoktól vagy a családtól?

A barátaimnak elküldtem a nyers változatot, és legnagyobb meglepetésemre ők tovább írták a sztorikat, úgyhogy erről a részről megvan pipa. Anyám azt mondta, hogy csak két nap alatt tudta elolvasni, mert annyira sírt. Telefonba öntötte ki a lelkét, hogy ő rossz anya volt, és erre most jött rá. Én meg mondtam neki, hogy nem volt rossz anya.

Mire gondolsz pontosan? Van egy bizonyos hitrendszer, ami szerint gondolkozol?

Ha van egy problémám, nem biztos, hogy jó taktika, ha abból teljesen kizárom a külvilágot, vagy még keményebb a sztori, ha magamnak is bemesélem, hogy az tulajdonképpen egy semmiség. Én hosszú ideig csináltam ezt. Nem lett jó vége. Ha nagyon odavagyok, azt szoktam mondogatni befelé, hogy holnap kicsit már jobb lesz, és ezzel nem is hazudok. Ahogy a könyvben is szerepel, drogoztam korábban, és ezt nevezhetjük valamilyen szintű menekülésnek a valóság elől.

A drogok hogyan kerültek az életedbe? Mikor kezdődött a különböző szerek használata?

Főiskola, szívjunk el egy cigit. Nekem így jött. Tetszett ez a másik dimenzióban való létezés. Ki is találtam, ha már éltem vagy húsz évet józanul, akkor jöhet húsz év másként tapasztalva.

Az a meggyőződésem, hogy sok parát szakember segítsége nélkül egy gyerek nem tud feldolgozni, vagy csak marha nehezen. Képtelenség óvodásként, vagy kisiskolásként hova tenni, hogy az anyád miért is fél annyira az apádtól, és apád miért is bánt titeket.

Mondhatjuk, hogy a tudatod egy eldugott részéről törtek fel ezek az emlékek?

Valószínűleg. Valahol az államvizsga környékén csúcsosodott ki a dolog - nyilván nem véletlenül - aztán teljesen bekrepáltam.

Kaptam egy rakás gyógyszert, de azok sem voltak mindig hatásosak. Sokat szívtam ezzel, na. Akkor született például az Üzenet című dalunk is, merthogy rohadt magányosnak is éreztem magam. Szar volt.

A Vad Fruttik akkoriban kezdte el bontogatni a szárnyait?

Szörnyű egy név! (nevet). Egykori gitárosunk agyából pattant ki az ötlet.

Tudod, a szokásos bandaalakulós sztori: pár barát összejött, lemennek a garázsba, és elkezdenek dalokat írni, aranyosakat, jópofákat. Ez így megy évekig, aztán nekiállok drogozni, széteseni, ami aztán gyökeresen megváltoztatja az ízlésemet.

A drog akkor egy úgynevezett "falromboló" szerepet is betöltött nálad?

Biztos, hogy megváltoztatott bennem valamit, de nem akarok bölcselkedni. Az én sztorim ugyanolyan, mint több tízezer fiatalé.

Őszintén! Volt olyan pillanat, amikor bármilyen szer hatása alatt álltál a színpadon?

Én akkor már nem toltam, amikor befutott a zenekar. Persze zenét írtam úgy, de az teljesen más.

Mikor volt a zenekar csúcspontja pályafutásotok alatt?

Még nem volt. Van. Mostanában minket a húszon túliak hallgatnak leginkább. Az is lehet, hogy egy 14 éves gyerek nem könnyen tudna azonosulni az olyan szövegekkel, hogy "nem hiszek a gyűrű aranyában", vagy , hogy valaki "Jézusra állt rá a megszokott szerek helyett". Zsoltival jót beszélgettünk arról, hogy mennyire gondoljuk komolyan az ilyen Máté Péteres beleérzéseket, miközben zúg a géprock. Röviden annyit erről, hogy mi is jókat vigyorgunk az érzelmi hidegrázásainkon.

Mi a véleményed a magyar popkultúráról? Hasítanak a fiatal fiúbandák a zenei piacon

A fiatalok többsége bulizni akar, ezek a számok meg tökéletesek a kikapcsolódásra. Úgy érzékelem, hogy nem igazán szeretnének asszisztálni ahhoz a szarhoz, ami körülöttük folyik, ezeken a partykon pedig totálisan elszakadhatnak a valóságtól.

Véleményed szerint mi a felelőssége egy olyan alkotónak, akinek több ezres rajongótábora van?

Szeretek arra reflektálni, ami épp most történik. Például arra, hogy milyen remek a hangulat manapság Magyarországon, hogy odafigyelünk egymásra, vagy emberségesen viselkedünk a másikkal. De kicsiben is szoktam boncolgatni, mondjuk olyanokat, hogy hogyan működnek az elfojtásaim, miért vagyok szar ember, vagy jó. Viszont ha nem lenne közönség, és megélhetnék abból, amit magamnak készítek, akkor kurvára nem ilyen zenét csinálnék. Például nem írnék ennyi dalszöveget. Lehet, hogy nem is írnék szöveget egyáltalán.

Közhelyes kérdésnek tűnhet, de a csajok mennyire tapadtak rátok az évek alatt?

Milyen gyorsan felejted el a dalszövegeket?

Bármikor képes vagyok elfelejteni bármit. Koncert előtt ezért meg szoktam őket hallgatni, énekelek a zuhanyzóban, meg ilyenek.

Ennyire vagyunk megengedőek magunkkal szemben. Bár, ha a Lehetek én is -t , se játszanánk el, akkor lehet, hogy vér folyna.

Meddig látod a zenekar jövőjét?

Most jól megyünk felfelé, semmi gond. Bírjuk is egymást, sokat próbálunk.

Nem, nincs az a pénz! De van.

Támogatott tartalom