Ingrid Bergman magasabb volt Humphrey Bogartnál, így a színésznek magasított cipőt kellett viselnie a közös jeleneteikben.
A filmben a fekete zongorista Samet játszó Dooley Wilson a valóságban profi dobos volt – és nem tudott zongorázni. A forgatáson egy függöny mögött játszott közben egy igazi zongorista, akinek a kézmozdulatait leutánozta.
A szereplőgárdából pedig ő volt az egyetlen, aki tényleg járt Casablancában.
A filmben náci katonákat játszó német színészek jó része olyan németországi zsidó volt, aki épp a nácik elől menekült el a hazájából.
Sőt a statiszták közül is sokan a nácik elől menekültek el Európa különböző részeiből, így amikor a híres jelenetben a Marseillaise-t dalolva túléneklik a nácik nótázását Rick kocsmájában, a statiszták közül sokaknak a szemében igazi könny csillogott a meghatottságtól. Ne felejtsük el: 1942-t írtak ekkor...
Összesen 34 nemzet tagjai vettek részt a teljes egészében Amerikában forgatott film munkálataiban.
Nemcsak, hogy az egész Casablancát Amerikában forgatták, de a teljes filmet stúdióban vették fel – kivéve egyetlen repülőtéri jelenetet, és pár archív felvételt Párizs utcáiról.
A film felvételeinek a Warner Brothers 11. számú stúdióépülete adott otthont – később itt állt a Vészhelyzet számára épített kórházdíszlet is, tizenöt éven át jelentve a fő forgatási helyszínt a sorozathoz.
A stáb olyannyira nemzetközi volt (részben a világháborús menekültek miatt), hogy a filmben játszó színészek közül mindössze három született Amerikában.
A Casablancában közreműködők közül már senki nem él: az utolsó stábtag, a filmben Rick exszeretőjét, Yvonne-t játszó Madeleine Lebeau épp idén tavasszal halt meg, 92 éves korában.
A nyolcvanas években poénból több nagy hollywoodi stúdió számára is elküldték a Casablanca forgatókönyvét mint új filmtervet, az eredeti címén („Everybody Comes to Rick's”). A stúdiók bírálói közül néhányan ismerték csak fel a sztorit, a legtöbb helyen kritikával illették, mondván túl ódivatú, kevés benne a szex, sőt: hogy nem elég jó egy filmsikerhez.
A 2000-es évek közepén Madonna szeretett volna egy remake-et készíteni a filmből, természetesen magával a főszerepben – és Ashton Kutcherrel a partnereként. Az összes stúdiótól elhajtották, mondván ez a film érinthetetlen (pláne így).
Rick bárja volt az egyetlen díszlet, amit megépítettek a filmhez, minden mást korábbi filmek díszleteiből szedték össze – akkoriban a második világháború miatt spórolni is kellett, és szigorúbb építési szabályzat is volt érvényben.
A forgatáson külön, mintegy mellékesen vették fel, hogy Bogart a bár közepén állva biccent egyet. A színész ekkor nem is tudta, mi ennek a biccentésnek a funkciója. Később a filmben ez lett az a jel, amivel Rick engedélyt ad a zenekarnak a Marseillaise eljátszására.
A film forgatókönyvét jegyző Julius J. Epstein és Philip G. Epstein máig az egyetlen ikerpár, amely Oscar-díjat nyert – épp a Casablancáért.
Annak ellenére, hogy a forgatókönyv végső változatán végül sokan dolgoztak, csak épp kreditet már nem kaptak érte. Még a forgatás alatt is folyamatosan változott a forgatókönyv, a legenda szerint az sem volt sokáig eldöntött, hogy a végén Ingrid Bergman karaktere melyik férfit választja, és épp ezért annyira kiszámíthatatlan, rejtélyes Bogart és Bergman viszonya egymáshoz a filmben — hisz nem tudták a színészek, egészen pontosan mit kéne eljátszaniuk.
A Casablancát nyolc Oscar-díjra jelölték, amiből végül hármat nyert meg: a legjobb filmnek, rendezőnek és forgatókönyvnek járót.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.