Imre Géza: "Csak baráti beszélgetésre megyek pszichológushoz”

2016.10.04.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Imre Géza ezüstérmének megnyerése talán a riói olimpia egyik legdrámaibb pillanata volt. Géza korábban mesélte, hogy álmában sokszor felriad a be nem talált egyetlen, utolsó asszó miatt. A Life.hu a Magyar Diáksport Szövetség iskolai sportnapján arra volt kíváncsi, hogy olimpiai ezüstérmes vívónk túltette-e már magát az emlékezetes mérkőzésen.

"Álmomban már nem is annyira riadok fel, de napközben még mindig bevillan" - kezdte az interjút Imre Géza, aki azonnal hozzá is tette, hogy

"Folyamatosan felmerül a kérdés, hogy mi lett volna, ha azt az utolsó tust én adom,

vagy előbb meg tudom szúrni a végén, mint ő. Egy nagy lehetőség kapujában álltam, így ez be is fog még villanni egy jó darabig." Vívó bajnokunk szerint ez az állapot a későbbiek során tompulni fog. Mint mondta, elég idős és szerencsés, amiért sok jó ember veszi körül, és hogy ha magában esetleg nem is tudná megoldani ennek a drámai gondolatnak a csillapítását, annyian vigasztalják, gratulálnak neki ismerősök és ismeretlenek is, hogy így az egész átbillen egy pozitív oldalra.

Míg Szilágyi Áronnak szoros a kapcsolata a pszichológusával, Imre Géza már hallani sem akar terápiás kezelésről. "Egy korábbi generáció tagja vagyok, dolgoztam együtt kiváló pszichológusokkal. Volt, amikor én is felkerestem őket, hiszen az életem során nem minden ment könnyen. Mostanság már

inkább egy baráti beszélgetésre megyek hozzájuk, mint hogy igazi orvosi tanácsért,

vagy lelki segélyért." -vallotta Géza.
Mivel az atlétikával, az úszással, vagy éppen a kajak-kenuval ellentétben, ahol, ha az ember ezüstérmes lesz, akkor az idővel szemben marad alul, addig a vívás egy olyan sportág, ahol küzdelem folyik a másik ellen, így egy

valakinek ez vereséggel fejeződik be.

Éppen ezért már nem érzi Géza csalódásnak az eredményét. "Sokáig vezettem, nagy esélyem volt rá, hogy megnyerjem. Amikor találkozom az emberekkel, így kezdik: -gratulálok, de..., vagy hú de izgultam, de nem baj..." -mesélte az Olimpiai ezüstérmes vívónk, aki azt is elárulta, hogy mivel pozitívan értékelik az emberek az ezüstérmét, így az ő gondolatában már nem az játszódik le, hogy

elvesztett egy aranyat, hanem hogy nyert egy ezüstöt,

sőt nem is ezüstöt, hanem fehéraranyat.
Míg egy arany 35 milliót, az ezüst pedig 25 millió forintot ért, Imre Gézát ez egyáltalán nem foglalkoztatja. "Bármilyen furcsa, de nem foglalkoztat ez a része. Nem ezért csináljuk. Sosem fordult meg a fejemben, hogy mennyit nyertem, vagy veszítettem."