Ma van az állatok világnapja

Az állatok világnapján már nemcsak a vadon élő, kipusztulással fenyegetett állatok védelmére hívjuk fel a figyelmet, hanem a haszonállatokra és a kedvtelésből tartottakra is, köztük a gazdára váró kutyákra és macskákra.

Miért fontos, hogy legyen egy olyan nap, amikor kicsit nagyobb figyelmet kapnak az állatok? Azért, mert ahogy a világ felgyorsul, egyre inkább tárgyként kezelhetővé válhatnak, hiszen minden a gyors igénykielégítésről szól: amikor kell, legyen, de amikor nem kell, már ne legyen vele az embernek több gondja.

Sokkal több kutya és macska születik, mint amennyinek felelős, egy életre szóló gondozást vállaló gazdát lehet találni. A kínálati és a keresleti görbe valahogy ezen a területen nem találkozik, és ebből az állatok jönnek ki rosszul. Ha csak annyi történne ezen a napon, hogy az emberek belátnák az ivartalanítás fontosságát, és saját házi kedvenceiknél elvégeztetnék a beavatkozást, már hatalmasat lépnénk előre. Az állatvédők sokszor hallják, hogy „mindegyik kölyöknek lesz gazdája”, nem kell idegeskedni egy-egy hobbialom miatt.

Minden megszülető kis keverék pont eggyel több, mint amennyinek a világra kellene jönnie. Éves szinten több ezer kutya veszíti életét kidobva, elűzve, gyepmesteri telepre leadva vagy egyéb, nem felelős állattartás miatt. Az ország menhelyei, állatvédő szervezetei százezres nagyságrendben tartják, gondozzák a hozzájuk került állatokat, akiknek igyekeznek szerető családokat találni. Ha valaki nem kiállítási tervekkel vágna neki a kutyázásnak, fontolja meg, hogy örökbe fogad egy-egy kutyát, macskát vagy egyéb háziállatot a vásárlás helyett.

Az is alapigazság, hogy állatot tartani nem kell mindenkinek. Aki képtelen ezeket az állatokat szeretni, nem tud hozzájuk kötődni, azoknak nem való egyetlen élőlény sem. A ház őrzését ma már meg lehet oldani máshogy is, ráadásul egy riasztót simogatni, etetni, állatorvoshoz vinni sem kell.

Október 4-én kicsit szeressük jobban a saját kedvenceinket, hiszen ők azon szerencsések közé tartoznak, akiknek van saját, szerető családjuk. Legyünk büszkék arra, ha mi a civilizált állattartók táborát erősítjük, és ne féljünk megnyitni a szívünket egy-egy rászoruló állat előtt. Ha tehetjük, legalább ezen a napon töltsünk néhány órát önkéntesként valamelyik közeli állatvédő szervezetnél, vagy segítsük a munkájukat tárgyi adománnyal, támogatással.