Albert Györgyi szép volt, fiatal és roppant tehetséges, bármit elérhetett volna az életben, amit csak szeretett volna. Komoly önértékelési zavara miatt ő ezt mind nem látta magában, és élete összes területén kényszeresen meg akart felelni.
Hagyta, hogy első férje évekig verje,
miközben az egyik legfelkészültebb riporterként tudósított az Oscar-gáláról, vagy komoly beszélgetésekbe bonyolódott politikusokkal, művészekkel. Később könyvet is írt annak reményében, hogy jobban érzi majd magát, melyben édesanyja rideg viselkedését is megemlíti.
„Anyu, szeretnék veled találkozni, nem vagyok jól, nyögtem a telefonba. Csak magadnak köszönheted. – jött a válasz" – így idézte fel Györgyi az anyja szívtelen viselkedését.
Az anyai szeretet sosem volt meg az életében, így az első házasságának kudarca után úgy érezte
senki sem szereti, öngyilkos akart lenni.
Ezt rengeteg hullámvölgy és érzelmi viharokkal teli kapcsolat követte, mire végre megtalálta azt az embert, aki elfogadta őt a depressziójával együtt, szerette és nem bántotta. A negyedik esküvőjét tervezgette, mikor hirtelen megállt a szíve. Utolsó szerelme, Galsai Dániel így nyilatkozott a Best Magazinnak:
„Örökre őrzöm Györgyi emlékét, aki önsorsrontónak definiálta magát. Néha megfordulok a temetőben. Gyalázatnak tartom, ha csak egy ember is bántja."
„Előre mentél, a túlparton találkozunk" – ezzel búcsúzott Dániel a szerelmétől.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.