Hasadt elmék a filmvásznon

A filmtörténet talán leghíresebb többszörös személyisége Anthony Perkins testében lakozott, egy gátlásos fiatal férfi és egy gyilkos öreg nő között ingadozott. Alfred Hitchcock klasszikus remekműve pszichológiailag is hiteles volt, hisz az ilyen típusú mentális betegséget sokszor valami súlyos trauma, gyerekkori szörnyűség okozza – itt pedig az említett fiatalembert olyan súlyosan elnyomta és birtokolta az anyja, hogy képtelen volt elviselni a halálát, és a személyiségét magába olvasztva éltette őt tovább, mások kárára.

Ebben a tárgyalótermi drámában cikinus sztárügyvédként Richard Gere védi a város köztiszteletben álló érsekét megölő ministránsfiút (Edward Norton). A védelmet pedig arra építi, hogy a srácnak két személyisége van: egy gátlásos, dadogó szerencsétlen, és egy agresszív szociopata. Ahogy azonban végigfut az ügy, nem csak az érsekről derülnek ki új, meglepő információk.

Hogy ezt a pszichológiai jelenséget nem csak gyilkos bűnfilmekhez lehet felhasználni (bár legtöbbször ezt teszik), arra példa a listánkon ez a vígjáték, amelyben Jim Carrey kerül mókás helyzetekbe a disszociatív személyiségzavara révén. Alapjáraton ő a világ legkedvesebb közrendőre, egy váratlan pillanatban azonban előtör belőle Hank, a mániákus és szemétkedő alteregója, onnantól kezdve pedig nem nyugodhatnak a rekeszizmok.

Ebben a filmben pont az a nagy filmvégi csattanó, hogy a többszörös személyiség témája milyen fontos benne, de hogy miként, azt most azért nem áruljuk el itt, hátha valaki még ezután nézné meg. Az alaphelyzetet viszont igen: tíz idegent (és sztárszínészek egész sorát) hoz össze a sors egy világtól elvágott motelben, majd egy sorozatgyilkos kezd vadászni rájuk – a rejtély megoldása pedig abban rejlik, hogy rájöjjenek: mi köti őket össze?

A horror műfaja is többször megalkotta a maga verzióját a hasadt személyiségekre, de talán egyik esetben sem ütött akkorát az ezzel való szembesülés, mint ebben a francia slasherben. A főszereplő lány a barátnőjével látogatja meg annak családját vidéken, ám pont ekkor csap le a környékre egy szadista sorozatgyilkos.

Ismét csak egy olyan sztori, ahol a végső csattanót adta a többszörös személyiség kóresetének felismerése, de vélhetően azt azért már mindenki tudja, hogy ebben a kultfilmben Edward Norton = Brad Pitt, szóval mi is merünk hivatkozni rá. David Fincher rendező ráadásul el is rejtett néhány trükkös utalást már korábban is a filmben, mint az alább látható.

Mint az a listánkból is kiderül, jó néhány film készült az idők során disszociatív személyiségzavarban szenvedő karakterekről, nyilván hálás téma ez a forgatókönyvírók és a színészek számára is, de az egy testben lakozó személyiségek száma tudomásunk szerint sosem volt olyan sok, mint a Széttörve esetében. Itt a James McAvoy játszotta főszereplőnek nem kevesebb, mint 23 darab van belőle – és egy 24., minden eddiginél rosszabb példány épp előtörni készül, ami elég rossz hír az általa elrabolt lányok számára.