Jim Carrey 55 éves: íme a karrierjének legemlékezetesebb szerepei!

A kanadai születésű Jim Carrey tizenévesen költözött Amerikába, és stand-up komikusként kezdte a karrierjét, a mozi világába pedig viszonylag későn került be. Az első jelentősebb filmes szerepét és sikerét ez a jellegzetes nyolcvanas évekbeli vígjáték hozta el, amiben Jeff Goldblum és Damon Wayans oldalán bolygónkra érkező, becsajozni vágyó földönkívülit alakított.

Jim Carrey első mozis főszerepe rögtön egy olyan karakter lett, aki igencsak testhezállónak bizonyult (nem véletlenül, hisz a színész a forgatókönyvben is közreműködött), és gyorsan ikonikussá vált: a teljesen agyament, leírhatatlan frizurával és ingekkel rendekező, állati ügyekre szakosodott magánnyomozó, Ace Ventura. Akinek bőrébe bújva Carrey igazán bemutathatta a bámulatos mimikai, mozgásbeli és komikusi képességeit, a nagy siker után egy évvel már a második részben is.

1994 a nagy áttörést hozta el Jim Carrey számára, amikor alig egy éven belül a legnagyobb sztárok közé emelkedett. Az Ace Ventura után szintén ebben az évben mutatták be A maszkot is, majd a Dumb és Dumbert — ami máig kultfilmnek számít, és nemrégiben folytatást is készített hozzá az eredeti páros. A két agyhalott idióta kalandjairól szóló vígjátékban Carrey ezúttal bilifrizurával parádézott, és Jeff Daniels mellett azt is bebizonyította, hogy kiválóan alá is tud játszani a színészpartnereinek, kihozva belőlük a legviccesebb énjüket.

A kilencvenes évek végére Jim Carrey a legsikeresebb és legjobban fizetett komikusnak számított Hollywoodban, és új kihívások után nézett: drámai színészként is bizonyítani szeretett volna. Ezt pedig meg is tette, elsőként a jövőbeli valóságshowról szóló, emlékezetes Peter Weir-film főszerepében, egy olyan férfit játszva, akinek az egész élete megrendezett tévéműsor. És noha sokan Oscar-esélyesnek tartották az alakítását, végül csak Golden Globe-díjig jutott — ha valakit elkönyveltek vicces fiúnak, azt még Hollywoodban is nehezen veszik utána komolyan.

A következő évben pedig ismét Golden Globe-ot nyert, ismét egy komoly szereppel — ami közben egy (valóban élt) komikusról szólt, így Carrey sokoldalúsága tökéletesnek bizonyult hozzá. Ráadásul nem akárki hozta ki belőle a pályája egyik legkiemelkedőbb teljesítményét: maga az életrajzi filmek nagy mestere, Milos Forman.

Noha az ezredforduló után visszatért a komédiákhoz is (A minden6ó, Én és én meg az Irén, Az igenember), de Jim Carrey igyekezett ezeket komoly és/vagy szokatlan szerepekkel váltogatni (Mi lenne ha, Lemony Snicket) — közülük pedig a legnagyszerűbbnek az Egy makulátlan elme örök ragyogása bizonyult. Michel Gondry rendezése minden idők egyik legszebb és legkreatívabb szerelmesfilmje, melyben Carrey egy erre szakosodott szolgáltatással akarja kitöröltetni az őt elhagyó Kate Winslet emlékét a fejéből — hogy aztán közben rájöjjön arra, mik az igazán fontos dolgok.

Lássuk be: az utóbbi években nem igazán remekel Jim Carrey. Ezt az is bizonyítja, hogy az időrendi listánk utolsó helyére is egy már 8 éves filmet kellett tennünk, mint legutóbbi igazán emlékezetes alakítását — azóta a korábban szokásosnál jóval kevesebbet is forgatott, magánéleti zűrök is körülvették, és maximum a korrekt kategóriáig jutottak el a filmjei. Ez a 2009-es szatíra viszont annál remekebb volt, benne pedig Carrey egy született szélhámost játszott, aki kacskaringós és kamuzással teli életútja során még Ewan McGregorral is szerelmi viszonyba keveredik a börtönben...