Fűrész 8 filmkritika

A Fűrész 2004-ben üde színfoltnak számított a horror műfaj palettáján: kis költségvetésű, kreatív ötletekkel operáló, zsigerekre és agyra egyformán ható, izgalmas film. Ami ráadásul megteremtett egy olyan főgonoszt Jigsaw, a kirakós gyilkos személyében, aki igazán méltó lett rá, hogy azóta kultfigura váljon belőle. Hisz nem csak mesterien tervező elme, de közben hátborzongató motivációk irányítják: mivel ő maga halálos beteg, így arra akarja kényszeríteni az áldozatait, hogy értékeljék az életet, nézzenek szembe azokkal a vétkeikkel, amik révén elpazarolják azt, és kínokon átmenve szülessenek újjá.

Vagy haljanak meg, ha nem képesek erre.

Ezek a bizonyos próbák pedig brutális, és egyben roppant kreatív feladványok, sőt legtöbbször trükkös szerkezetek, halálcsapdák révén jelentek meg a filmekben, amelyek nem hagytak sok időt a gondolkodásra a szerencsétlen szereplőknek: ha csak egyetlen perced van eldönteni, vajon feláldozod a szemgolyódat, hogy kivedd a mögé beoperált, szabadulásodat garantáló kulcsot? (Mindezt a perverz kukkoló esetében.) Ha valakit le kell győznöd abban, hogy adott idő alatt melyikőtök vág le nagyobb súlyú darabot a testéből, mivel kezdenéd a műveletet? (Két uzsorás esetében.) És így tovább, és így tovább, a közönség pedig imádta az egyszerre vérben úszó, de közben mégis valami beteg logika alapján igazolt gyilkolászást, amihez még hozzá jött, hogy minden filmben ott volt kötelezően egy NAAAGY csavar, ami mindent átértelmezett, amit addig láttunk. (Az első filmben például a végig a terem közepén fekvő hulláról derült ki, hogy igazából él, sőt ő a figyelő gyilkos.)

A kis költségvetés és a nagy siker kombinációja rengeteg pénzt termelt, így nem is lehetett kérdéses, hogy jönnek szépen sorban a folytatások. Amik egyre laposabbak és önismétlőbbek lettek: a kötelező nagycsavar unalmas modorosságáá vált, Jigsaw motivációi erősen zavarosak lettek, sőt bizonyos filmekben már izzadtságszagú időjátékokkal és utódokkal, meg feltámadásokkal próbálták folytatni a „munkásságát". Egyedül talán a kreatív brutalitás maradt meg változatlan színvonalon, na de ha nincs igazán ki miatt izgulni egy nem igazán izgalmas szituációban, akkor a legötletesebb halálcsapda sem ér olyan sokat...

Most viszont itt van újra, legalábbis nagyon úgy tűnik a Fűrész: Újra játékban sztorijának kezdetén. A két párhuzamos szál egyikén ugyanis Jigsaw-stílusú gyilkosságok nyomába erednek a rend őrei - a másik szálon pedig egy kis csapatnyi bezárt ember szembesül a szokásos brutális rejtélyekkel. Egy ilyen hosszú idő utáni visszatérés legfőbb kérdése pedig nyilván az: tud-e valami újat mutatni egy új Fűrész-film? Ha igen, mit? Ha nem, akkor legalább megismétli-e a jobb darabok erényeit?

Amúgy viszont ugyanazokat az elemeket mondja fel újra, amelyeket már ezerszer láttunk, és hát bizony nem jobban, mint korábban. Hanem rosszabbul. Sőt, már a vérengzésben sem tud igazán kreatív lenni, de ez talán nem meglepő egy olyan filmtől, ami még arra sem képes, hogy igazolja önnön létezésének jogosultságát. A Fűrész: Újra játékban tipikusan az a film, amire néhány év múlva már emlékezni sem fogunk. Sőt, inkább néhány hónap múlva.