VI. György, a dadogó király, aki megismételte apja sorsát

VI. György, vagy ahogyan sokáig emlegették a dadogó király 1895. december 14-én született, ám eredeti neve Albert volt, melyet dédnagyapja, Viktória királynő férje után kapott. Albert nem született elsőszámú trónörökösnek, ahogyan az édesapja V. György sem. Ő is második gyermekként látta meg a napvilágot, így egészen sokáig békésen élte a hercegek gondtalan életét, mígnem 1892-ben fivére, a trón örököse, Albert Viktor meghalt.

V. György szigorú, hagyománytisztelő ember hírében állt, aki nehezen mutatta ki érzéseit a gyermekei felé. Míg idősebb fia, Edward, a korona várományosa leginkább kicsapongó életvitelével bőszítette fel apját, addig Albert hercegben pont a visszafogottságát nem értette az apja. Mégis halála előtt bizalmasainak úgy vallott, hogy jobban szeretné Albertet (vagy, ahogyan a családja hívta, Bertie) látni a trónon. V. György halála után VIII. Edward lépett a trónra, ám ő még a koronázása előtt kénytelen volt lemondania címről, mivel választania kellett a többszörösen elvált, amerikai Wallis Simpson és a királyi cím között. Így mondhatni megismétlődött a történelem, és a dadogó, félénk Albert hercegből VI. György néven király lett.

VI. György ekkor már házas volt, a skót származású Lady Elizabeth Bowes-Lyont vezette az oltár elé. Két gyermekük született Erzsébet hercegnő (akit, ma II. Erzsébet királynőként ismerünk), és a szeleburdi Margit hercegnő. 1937 májusában koronázták meg, ám az eseményt beárnyékolta a II. világháború előszele. VI. György hercegként sem sokszor szerepelt nyilvános eseményeken, ám királyként ezeket a kötelezettségeket nem tudta másra hárítani. Beszédhibája miatt rettegett, ha szónokolnia kellett, azonban a

A király végül felkérte az ausztrál születésű Lionel Logue beszédterapeutát, hogy gyakoroljon vele. A történet sokak számára lehet ismerős, hiszen A király beszéde címen film ezt a korszakot mutatja be.

Erzsébet apja a háború alatt a stabilitást jelentette a briteknek. Bár a náci Németország már Londont bombázta, a király és felesége nem volt hajlandó elhagyni a főváros közepén álló Buckingham Palotát. Lányaikat a család egyik vidéki birtokára küldték, ám ahogy Erzsébet idősebb lett, egyre jobban kivette a részét a feladatokból. Az ifjú koronahercegnőt a háború alatt autószerelőnek képezték ki, és katonai teherautót is megtanult vezetni. Erzsébet rádióbeszédet is intézett a gyerekekhez, és édesanyjával kórházakat látogatott meg.

VI. György egész életében erős dohányos volt, amelyet a háború, és a dadogása okozta stressz csak erősített. 1951-ben a palotában berendezett műtőben megoperálták, tüdejének felét eltávolították. A király állapotáról szóló jelentéseket természetesen maga Churchill is megkapta, aki nemcsak a VI. György állapota miatt aggódott, hanem azért is, mert ekkor a trón várományosa, Erzsébet hercegnő csak huszonöt éves volt.

Néhány nappal később, 1952. február 6-án, kereken 66 évvel ezelőtt, VI. Györgyöt az ágyában érte a halál, Erzsébet hercegnőből pedig II. Erzsébet néven királynő lett.