„A 90-es években többször jártunk a Felvidéken barátságos jégkorongmeccseken, amik minden alkalommal vérengzésbe torkolltak. Az ellenfeleink szintén félamatőr, melós csávók voltak, és nem igazán tetszett nekik, ha egy magyar csapat legyőzte őket" – mesélte Ambrus Attila a Borsnak. Azt is elárulta, hogy az ellenfél a szemtől szembeni küzdelem helyett gyakran választott olyan eszközöket, ami épp a keze ügyébe került. Így került elő például hokiütő vagy tonfa is.
Egyik alkalommal kórházról kórházra cipelték, miután egy nyitrai szórakozóhelyen verekedésbe keveredtek. „A fejemből ömlött a vér, és a harmadik kórházban már a rendőröknek kellett könyörögniük, hogy valaki lásson el végre, mivel a másik két helyen arra hivatkozva, hogy nem szlovák állampolgár vagyok, nem voltak hajlandók összevarrni a fejem" – emlékezett vissza a Viszkis. Hozzátette: legutóbbi szlovákiai útja során, amikor a róla készült filmet népszerűsítette, ismét lesújtott rá a balszerencse, hiszen komáromi előadása után kerékbilincset talált autóján.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.