Eszenyi Enikőt a színpadon mérgezte meg a nőszirom

Az idei színházi szezont A nagy Gatsby és a Honderű előadásokkal nyitották, amelyek iránt már most kiemelt érdeklődést mutat a közönség. Hogyan alakítják ki egy-egy év repertoárját, mik a főbb vezérlő elvek? Hogyan tudják felmérni, hogy mi iránt nyitott és érdeklődő a közönség?

A Jóembert keresünk is telitalálatnak bizonyult, hiszen olyan népszerű volt, hogy alig lehetett rá jegyet kapni. A darabban ön egy fiatal, tiszta lelkű lányt és annak idős, gonoszkodó nagybátyját is játszotta. Hogyan építette fel a két, egymástól teljesen eltérő karaktert?

Valóban megtörtént, hogy egy előadás során – amikor egy jelenetben meg kellett ennie a kellék virágcsokrot – szegfű helyett más virágot adott a kellékes, és ön kisebb mérgezést kapott?

Rendezőként jelenleg mi foglalkoztatja?

Az ön szárnyai alatt ért be a Vígszínház hosszas küzdelme: Magyarország egyetlen színházaként az Európai Színházak Uniójának tagja lett. Ezzel milyen új perspektíva nyílt meg a Vígszínház, illetve a magyar színházi világ előtt?

Hogyan összegezné az elmúlt éveket, megvalósultak az elképzelései, mint színésznő, rendező és igazgató?