„A húszas éveim elején, amikor befutottam, sok minden zuhant rám egyszerre. Tudom, hogy kívülről sokszor csak annyi látszódott, hogy ott ugrálok meg bohóckodom a színpadon,de ez nem volt igaz. Rengeteget dolgoztam, szinte megállás nélkül mentem fellépni, kimerítő időszak volt, túl voltam terhelve.
Pánikrohamaim voltak. Fellépés előtt már tényleg sugárban hánytam, és képes voltam egyik pillanatról a másikra elbőgni magam, minden ok nélkül"
– mesélte Fluor, aki 2012 elején kényszerpihenőre ment.
„Emlékszem, amikor elvonultam, akkor nagyjából öt napot aludtam egyhuzamban anyukáméknál. Akik közel álltak hozzám, azok tudták, hogy min megyek keresztül, hogy pánikrohamaim vannak, és hogy nem bírom tovább. Sok mindent kellett feldolgoznom, sokat lelkiztem a barátaimmal, és egy kicsit magamra figyeltem, szóval sokat voltam egyedül.
Végül akkor nem kértem szakember segítségét, de nemrég megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy most viszont szeretnék elmenni pszichológushoz, szóval hamarosan fel is keresek egyet. Ennek már semmi köze a pánikrohamokhoz, de azt gondolom, túl sok minden történt, és történik is, és sok a kibogoznivaló.
Nagyon odafigyelek arra, hogy hány fellépést vállalunk. Nem az a fontos, hogy minél több koncertünk legyen az év végéig, hanem az, hogy senki ne menjen tönkre. Már tudom, hogy mikor jön el az a pillanat, hogy elfogy körülöttem a levegő" – mondta a zenész.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.