Szabó Lőrinc: elajándékozta a menyasszonyát, majd hármasban akart élni két nővel

Tudvalevő, hogy számos versét inspirálták drámai románcai, ugyanis nem éppen volt hűséges típus. Ezt felesége, Mikes Klára is tudta, akivel egyébként Babits Mihály és Tanner Ilona esküvőjén találkozott. Ez azért érdekes részlet, mert Tanner Ilona volt az első menyasszonya, akiről mestere, Babits Mihály kedvéért nagyvonalúan lemondott.

Babits a bátortalan, Szabó Lőrinc a "gavallér"

Szabó Lőrinc egész életében felnézett Babits Mihályra, hiszen ő volt az, aki meglátta benne a művészt, felkarolta, és segített neki naggyá válni. A kölcsönös tiszteletre és elismerésre épülő viszonyuk egyik következménye, hogy arcpirítóan intim részleteket is megosztottak egymással az életükből - így derült ki, hogy Babits egyáltalán nem sikeres a nőknél, mert végtelenül félénk, nem mer kezdeményezni. Szabó nagyon sajnálta emiatt mesterét, és mivel tudta, hogy Babits nagyon szívesen feleségül venné akkori menyasszonyát, Tanner Ilonát, ezért úgy döntött: átengedi neki a házasság jogát.

Ő pedig belement. Így keveredett Szabó Lőrinc Tanner Ilona és Babits Mihály esküvőjére, ahol megismerte következő szerelmét, Mikes Klárát. Érzelmeik annyira hevesek voltak, hogy a költő még abban az évben feleségül vette, a hölgy pedig örömmel mondta ki a boldogító igent.

Majdnem három teljes évig éltek mindent elsöprő boldogságban, bár a költőnek ez idő alatt is voltak nőügyei, ám ezeket diszkréten kezelte. Házasságuk kálváriája akkor kezdődött, amikor Szabó Lőrinc megismerte felesége legjobb barátnőjét, a szintén házas, Vékesné Korzáti Erzsébetet. Persze a költő nem azonnal lett szerelmes Erzsébetbe, ám szépen lassan annyira felkeltette az érdeklődését, hogy úgy döntött: meg kell szereznie az asszonyt.

Egy baráti összejövetelen flörtölni kezdett Erzsébettel, majd egy félreeső helyre csalta, és megcsókolta. A nő érzéseiről is sokat elárul az a tény, hogy nem nagyon ellenkezett. Persze sokat vívódott, hogy Lőrinc mégis csak Klára férje, ezért próbálta lebeszélni a költőt a vele való viszonyról. De nem járt sikerrel, a férfi teljesen elvette az eszét.

Románcukat igyekeztek a lehető legnagyobb titokban tartani, ám az író szerelmes versei árulkodóak voltak. Többek között a Köszönöm, hogy szerettelek című művével hívta fel felesége figyelmét, aki rá is kérdezett a mű keletkezésének okára, de Szabó azt hazudta, hogy ezt a költeményét még nagyon régen írta.

Klára nem volt az az asztalcsapkodós természet. Úgy fogadta el férjét, ahogy volt, Szabó Lőrinc pedig emiatt még inkább úgy érezte, hogy felesége mellett a helye. Persze közben Erzsébettől sem akart elbúcsúzni, inkább azt kívánta, bárcsak össze lehetne gyúrni a két nőt, akkor lenne igazán boldog. Erzsébetnek azonban kezdett terhes lenni ez a szerelem, és mikor egy időre Hollandiába utazott, könyörgött Lőrincnek, hogy vessenek véget a kapcsolatnak. Lőrinc azonban hajthatatlan volt.

Klára érthetetlen higgadtsággal fogadta a hírt. Megértő volt, nyitott és a legkevésbé sem elutasító - egészen addig, míg ki nem derült, hogy a szerető nem más, mint a legjobb barátnője. Ekkor teljesen összetört, de Szabó még így is valahogy meggyőzte arról, hogy éljenek együtt hármasban.

A költő olyan ember feletti örömmámorban úszott, hogy a hírt azonnal megosztotta szeretőjével. De nem tartott sokáig a boldogság, hiszen mire feladta a levelet, Klára meggondolta magát. Olyannyira, hogy öngyilkossággal fenyegette a férjét, és döntés elé állította: vagy szakít Erzsébettel, vagy végez magával. A költőnek nem volt más lehetősége, szakítólevelet küldött a szeretőnek, aki így gyors egymásutánban kapta meg a két teljesen ellentétes irományt.

Erzsébet visszatért Budapestre, és a férje is megtudta az igazságot. Lőrinc próbált ezután barátilag közeledni egykori szeretőjéhez, de a nő mereven elutasította. Úgy tűnt, a költő képtelen elengedni őt, és ez be is bizonyosodott. Egyszer váratlanul betoppant Erzsébeték otthonába és azt mondta: hajlandó elválni Klárától, ha ő is így tesz. De Erzsébet elhajtotta. Pedig a szíve mélyén ő is szerette Lőrincet, ám a barátnője nagy nehezen visszaszerzett bizalma és a saját családjának nyugalma fontosabb volt már számára, mint a maga féktelen érzelmei.