"Hogy őszinte legyek, elhelyezhetetlen az érzés, ami maradt bennem az után, hogy utolsó útjára kísértem Törőcsik Marit. Huszonöt éves barátság volt a miénk, mégis az motoszkált bennem csütörtök reggel, hogy ki is vagyok én ahhoz, hogy egyedül közvetítsem milliók búcsúját. Mari nagyon pontosan meghatározta, hogy mi hangozhat el és mi biztosan nem, amikor ott állunk a Tisza partján. Fontos volt számára, hogy a búcsúztató rövid legyen és pátosztól mentes. Végezetül azt kérte, hogy Pilinszky János sorai búcsúzzunk tőle, így elmondtam az Azt hiszem című versét" - mesélte a Borsnak a lelkipásztor, aki a nemzet szeretét kifejzve nem fekete palástot, hanem fehéret viselt a szertartáson.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.