A XVIII. században a magyar nyelv cseppet sem volt annyira színes, mint manapság. Herder, a XVIII. századi költő és filozófus pedig kifejezetten úgy vélte, ha
nem történik valami, a magyar nyelv 100 éven belül el fog tűnni.
A herderi jóslatként ismert kinyilatkoztatás nagy hatást gyakorolt a hazai értelmiségiekre, akik felismerték, hogy a szellemi élet csak és kizárólag akkor lendülhet fel, ha a magyar nyelv megújul, és elég árnyalttá válik ahhoz, hogy a hivatalos latin, illetve a mellette használt német nyelv helyébe léphessen.
Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem
Hosszú, zökkenőkkel teli út
A nyelvújítás nagyjából száz évig zajlott (az 1770-es évektől 1872-ig) és a nyelviség mellett nemcsak politikai színezettel rendelkezett, de bizony még
a nyelvművelők között is számos vita kialakult a nyelvújítás kérdéseit illetően.
A nyelvújítás tehát némiképp olyan volt, mint egy puskaporos hordó. Az ortológusok a hagyományos nyelvhasználat mellett kardoskodtak, míg a neológusok sokszor elég vadul próbálták megújítani a magyar nyelvet. A már-már vérre menő viták ellenére a mozgalom végül elérte a célját: a magyar nyelv kibővült, mi több, újjászületett.
Rengeteg ma is használt szavunk keletkezett ebben az időszakban, ám akadtak olyanok is, amelyek létrehozásánál kicsit elszaladt az a bizonyos ló a nyelvújítókkal...
Meglepő és mulatságos kifejezések a nyelvújítás korából
A sok-sok szép, új szó mellett tehát akadtak olyanok is, amelyek – nem véletlenül – nem honosodtak meg a magyar nyelvben. Az alábbiakban 15 olyan kifejezést szedtünk össze, amelyekről bizonyos neológusok úgy gondolták, alkalmasak lennének arra, hogy a mindennapos társalgás során is használják őket az emberek – az utókor azonban „leszavazta" őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.