Lányként születnek, fiúként nevelkednek: afgán lányok, akik megtapasztalják a férfilétet

A történelem során a nők sokszor álcázták férfiaknak magukat, hogy háborúkat vívjanak, vallási rendekhez csatlakozzanak, vagy szakmailag jobban boldoguljanak. Bármennyire is hihetetlen, Afganisztánban egyes családok ma is fiúként nevelik fel lányukat, hogy jobb életet biztosítsanak nekik.

A hiedelem szerint a bacha posh szerencsét hoz, sokkal nagyobb lesz a valószínűsége, hogy az anya egy fiút szül későbbi terhessége során. A fiúként élő lányt jellegzetes férfi ruházatba öltöztetik, rövidre nyírják a haját és férfinevet adnak neki.

Nem a megtévesztés a cél, a tanárok és családi barátok valószínűleg tisztában lesznek azzal, hogy a gyermek valójában lány. Ez egy kollektív csalás Afganisztánban, ahol a „ne kérdezz, ne mondj semmit" alapelv érvényesül. Ez a hagyomány lehetővé teszi a család számára, hogy elkerülje azt a társadalmi megbélyegzést, amely azzal jár, hogy nincs fiúgyermeke.

A gyermek családjában egy köztes státuszt fog elfoglalni, amelyben sem lányként, sem teljesen fiúgyermekként nem kezelik, de nem kell főznie vagy takarítania, mint más lányoknak.

Míg azonban az afgán társadalom nagyrészt elfogadja a bacha posh ambivalenciáját a kisgyermekeknél, azt is megköveteli, hogy amint belépnek a pubertáskorba, végül minden lány újra afgán nőként élje a hétköznapjait. Ez azt jelenti, hogy annak a lánynak, akinek addig fiúként kellett élnie, feleségül kell mennie egy afgán férfihoz és gyermekeket kell szülnie. Ők azonban a legtöbb esetben egyáltalán nincsenek felkészülve a női szerepre.

Ennek a legfőbb oka, hogy amikor fiúként nőnek fel, férfiasabb személyiségjegyeket fejlesztenek ki, így nehezebben azonosulnak a női szereppel. Másrészt, ha újra nőként élnek, elveszítik azokat a kiváltságokat és szabadságjogokat, amiket kisfiúként megélhettek és megszoktak. Egy nőnek Afganisztánban nincs sok lehetősége, sőt, beleszólása sincs nagyon az életébe. Ezeknek a lányoknak, akik megélhették a szabadságot, hirtelen vissza kell térniük ahhoz, hogy nők legyenek egy olyan országban, ahol a nőknek nincsenek jogaik.

Sok problémát okoz számukra az átállás, hisz nem sajátították el a szükséges készségeket ahhoz, hogy ideális feleségek legyenek: meg kell tanulniuk főzni, hozzá kell szokniuk, hogy már nem nézhetnek idegenek szemébe és meg kell tanulniuk, hogyan kell a burkát viselni. Ez pedig sok szorongást okoz nekik. Vannak azonban közöttük olyan nők is, akik hálásak, hogy legalább fiatalabb éveikben megtapasztalhatták a szabadság érzését.