Pesti mesék: évszázadokig mocsár állt ennek a városrésznek a helyén

A XI. kerület és egyben Budapest egyik legnagyobb és legnépesebb városrésze Kelenföld, aminek nevét illetően több eredetelmélet is létezik. Az bizonyos, hogy egy 1277-es oklevélben említik először a Kelen-hegyet, amelyet a szomszédos Kelenfeld településhez tartozóként írnak le. Később a Kelenfewld és Kelemföld forma is előfordul a történelmi krónikákban, a 19. századi hazai nyelvészek pedig a Dunán való átkelés fogalmával és így a 'kel' szótővel hozták kapcsolatba a név etimológiáját. Mások Kelen honfoglalás kori vezér nevéből, vagy a Krenfeld („tormaföld") német szóból eredeztetik.

Tovább bonyolítja az ügyet, hogy sokáig jellemzően német telepesek laktak a környéken, ők pedig Creynfeld, Craynfeld, Kreynfeld, Kreinfeld, Krainfeld neveken hivatkoztak rá a fennmaradt források alapján. Hogy aztán a németek vettek-e át valami korábbi ősi magyar nevet, vagy mi vettük át a németektől a terület nevét, esetleg ez oda-vissza zajlott az évszázadok során, az ma már eldönthetetlennek tűnik. Egy bizonyos: Döbrentei Gábor 1847-es dűlőkeresztelője alkalmával kapta hivatalosan is a magyar Kelenföld nevet az előtte Kreinfeld néven futó környék, és azóta így hívják.

Ha azt vizsgáljuk, hogyan alakult Kelenföld történelme, és mit találhattunk a helyén a múltban, akkor hosszú-hosszú évszázadokig egyszerű a válasz: mocsarat. A Duna szabályozásáig ugyanis itt ártér, nedves-lápos terület feküdt, amit emiatt nem igazán lehetett hasznosítani. A környék egyetlen fontos nevezetessége az országút volt, amely a Gellért-hegytől vezetett Székesfehérvárra – ennek az utódja ma a Fehérvári út. A környék azután a 18. században kezdett benépesülni szőlőkkel, de igazán csak a Duna 1870-es szabályozása után indult el a fejlődése.

Ekkor a Duna folyását szabályozott határok közé terelték, a lápos területet pedig fokozatosan feltöltötték, így lehetőség nyílt a hasznosítására. Először a korban komoly fejlődésnek indult ipar települt ide: elektrotechnikai, építőipari, gépipari, textilipari, optikai, konzervipari és édesipari üzemek létesültek, majd megépült a Kelenföldi Erőmű is. Jól mutatja ezt az ipari jelleget az is, hogy Kelenföldnek előbb lett vasútállomása, mint hogy a környék jelentősebb állandó lakossággal rendelkezett volna.

Idővel bekövetkezett Kelenföld benépesülése is, leginkább a két világháború közötti időszakban. Ekkor sorra épültek a lakóházak, eleinte még inkább kertvárosias jelleggel, csak a főutakon nagyobb bérházakkal. Az egykori mocsaras múlt pedig nem tűnt el azért olyan gyorsan, amit jól jelez az is, hogy a vízimadarak nyomán ekkoriban Bíbic-telepnek hívták ezt a lakóövezetet, vagy, hogy például a Bikás-park területe azért maradt meg beépítetlenül, mert egyszerűen ott még évtizedekkel később is túl nedves és laza volt a talaj.

Kelenföld a szocializmus évtizedei alatt vált Budapest egyik legsűrűbben lakott városrészévé, köszönhetően az intenzív lakótelepépítésnek. 1965 és 1983 között panelházak hosszú sorai épültek fel a Tétényi, a Fehérvári és az Etele út mentén. Közben megépült a Tétényi úti kórház is, valamint a Kelenföldi Városközpont, benne az Olimpia mozival. A rendszerváltás után főként lakóparkokkal színesedett a környék; fontos fejleményt jelentett a 4-es metró megépülése is. Csakúgy, mint a Lágymányosi hídé, Kelenföld további alakulása-fejlődése érdekében is egy új híd építése tűnik a következő mérföldkőnek. A tervek szerint néhány év múlva az itt lakók és itt közlekedők már a Galvani-hidat is igénybe vehetik, amely Dél-Budát köti majd össze Csepelen keresztül a Ferencvárossal és Dél-Pesttel.

A Pesti mesék sorozat korábbi részei:

• Pesti mesék: ez a fővárosi liget volt a világ első nyilvános parkja
• Pesti mesék: ezért hiányzik az első három házszám Magyarország legmultikultibb utcájából
• Pesti mesék: erről kapta a nevét a "legpestibb" Király utca