A volt rendőr egy eddig nem ismert, megrázó bűnügyet elevenített fel.
„Mintegy harminc évvel ezelőtt fővárosi helyszínelőként a sors újra összehozott egykori nyomozótársammal, akivel megint csak eredményes dolgokat produkálhattunk. Valamikor, tán még 1991-ben, a lőrinci KISZ-lakótelep egyik házába riasztották a rendőröket, mert ismeretlen tettesek behatoltak az egyik lakásba, és megtámadták az otthonában tartózkodó fiatalasszonyt" – kezdte a történetmesélést Tamási Gábor.
A nő állítása szerint a tettesek bezárták a gardróbszobába, majd átkutatták a lakást, de sok pénzt nem találtak, ezért műszaki cikkeket is elvittek. Ez akár egy hétköznapi rablás története is lehetett volna, de a történet furcsasága, hogy az anya éppen a másfél éves kisfiát fürdette otthon, amikor a rablók betörtek hozzájuk. Amikor a nő kinyitotta az ajtót, a támadók könnygáz spray-vel fújták le, majd a gardróbba tuszkolták, és rázárták az ajtót. Mire az asszony kiszabadult a szobából, a gyermeke a fürdőkádba fulladt.
„A helyszínelés során azonban olyan dolgokat fedeztünk fel – mondtaTamási Gábor –, melyek mellett nem lehetett elmenni, ugyanis alapvető ellentmondások jelentek meg a vallomás és a helyszíni információk között, és ezek alapjaiban megkérdőjelezték a nő szavahihetőségét, az egész történet valóságosságát. A bejárati ajtón különböző porokkal ujjnyomokat kerestünk, de azok helyett csak a faajtóra permetezett könnygáz nyomait találtuk meg."
Viszont több dolog nem stimmelt.
„Ez rendben is lett volna, nem is lepődtünk meg, hiszen a nő elmondása szerint az ajtó nyitásakor fújták le, és a helyszínre érkezve mi is éreztük azt a jellegzetes, szúrós szagot. Az ajtó belső oldalán egy szabályos, körülbelül fél méteres átmérőjű, szúrós szagú kört találtunk, vagyis a könnygázpermet nyomát. Ez viszont nem stimmelt, hiszen ha az ajtóban álló befelé fújta a könnygázpermetet, akkor csak részben jutott volna belőle a befelé nyitott ajtó belső oldalára, vagy egyáltalán nem. Nekünk pedig a könnygáz nyomát az ajtó külső oldalán kellett volna megtalálnunk" – mondta Tamási.
Az előszoba parkettáján csak a nő papucsának és cipőjének nyomait találták meg, idegen nyomokra nem akadtak. A fürdőszobában alig tíz-tizenkét centiméter magasan állt a víz. „Fura volt, hogy a bejelentést követően nagyon rövid idő alatt a helyszínre értünk, de a szappanok szárazak voltak, a gyermekfürdető sampon flakonja érintetlen maradt, a vízben pedig nyoma sem volt semmilyen tisztálkodó szernek."
„A konyhában, a tűzhelyen egy felborult lábast találtunk, benne a tej maradékával, a kisgyerek levetett ruhájának mellkasi részét pedig tejszerű anyag borította, olyan formában, mintha csak ráömlött volna. Nem állt össze a kép, de még nem voltunk biztosak semmiben, amíg meg nem néztük a gardróbszobát. A szekrényből kiszórva találtuk a ruhákat, mintha ott is kutattak volna. Erről azonban nem volt szó, hiszen a nő azt mondta, rögtön betuszkolták oda és rázárták az ajtókat. A két ajtóban mindkét kulcs belülről volt a zárban, márpedig úgy elég nehéz kívülről bezárni valakit! Rögvest felhívtam a helyszínről a nyomozót, Tinit és elmondtam neki mindent, így kiválaszthatta a megfelelő kihallgatási taktikát. Később azt is közöltem vele, hogy a lakáshoz tartozó tárolóban megtaláltuk az állítólag ellopott videókészüléket és egy könnygázspray-t is. Egy óra telt el és Tini visszatelefonált: a nő beismert mindent" – mondta Tamási Gábor.
Az anya táncosnőként dolgozott, és egyedül nevelte gyermekét. Miatta nem mehetett ki dolgozni Olaszországba, és nem köthetett szerződést a kiválasztott szórakozóhely tulajdonosával.
„A kisfiú a tragédia délutánján játszott, a nő tejet melegített neki, amit a gyerek magára borított. Ezzel a nőnél betelt a pohár. Lerángatta a síró gyerekről a ruhákat, beleállította a kádba, és teljesen elborult aggyal belefojtotta kisfiát a néhány centis vízbe, aztán megrendezte a rablást."
Tamási Gábor rendőri pályafutása alatt sok mindent látott, olyan helyszínekre is el kellett mennie, ahová épeszű ember soha nem tenné be a lábát. A nyomozó hozzátette, hogy ez a történet azonban nagyon megviselte.
"Elviseltem minden látványt és minden borzalmat, de nagyon kikészültem, ha gyermekkel kapcsolatos bűncselekmény helyszíni szemléjét kellett lefolytatni. A kisfiú nagyon bájos, szép kisgyermek volt és másfél éves, pont annyi, mint akkor a fiam" - nyilatkozta a nyomozó a Blikknek.
Megrendítő történet: Kegyetlen büntetést kapott a hatéves kisfiú a mostohaanyjától: belehalt
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.