A legszebb történeteket az élet írja: igaz szerelem, mely az auschwitzi haláltáborban szövődött

Auschwitzba érkezésekor a nácik felcserélték a nevét egy számra: ő lett a 32407-es fogoly. Eleinte más foglyokhoz hasonlóan építkezéseken dolgozott, majd tífuszt kapott és egy Pepan nevű francia akadémikus gondoskodott róla, aki az azonosító számsort tetoválta a karjára. Pepan a szárnyai alá vette Lale-t, megtanította neki a szakmát és azt is, hogyan tartsa a száját. Egy nap Pepan eltűnt, és részben nyelvtudása - tudott szlovákul, németül, oroszul, franciául, magyarul és egy kicsit lengyelül is –, részben a szakmai tapasztalata miatt Lale a haláltábor fő tetoválójává vált.

Az új pozíció kiváltságokkal is járt. Az adminisztrációs épületben evett, extra adagot kapott és egyágyas szobában aludt. Amikor kész lett a munkával, vagy amikor nem volt több tetoválható rab, szabadidőt kapott. Egy lépéssel távolabb került a haláltól, ugyanakkor kiváltságai ellenére mindig fennállt az a veszély, hogy másnap nem ébred fel.

Lale felhasználta SS-kapcsolatait arra, hogy leveleket csempészett be Gitának, amik aztán titkos találkozásokhoz vezettek. Gondoskodott róla, rakott neki is félre az extra adag ételekből, sőt, még azt is elintézte, hogy jobb munkalehetőséget kapjon. Gita rettegett a jövőtől, de Lale megpróbált neki reményt adni. Legbelül mindig is tudta, hogy túl fogja élni a koncentrációs tábort és szerelmében is igyekezett tartani a lelket.

Mivel tudta, hogy a szerencsések közé tartozik, megpróbált minél több rabtársán segíteni. Az élelmiszer volt az auschwitzi haláltábor pénzneme, ezért kiváltságos ételadagját egykori blokktársai, Gita barátai és a később érkező roma családok élelmezésére használta fel. Elkezdett kereskedni ékszerekkel és pénzzel – amelyeket más foglyok adtak neki –, a falubeliekkel üzletelt, hogy több élelmet és élelmiszert szerezzenek a leginkább rászorulóknak.

1945-ben, amikor a nácik érezték a vesztüket, az oroszok érkezése előtt megkezdték a foglyok elszállítását a koncentrációs táborból. Gita egyike volt azoknak a nőknek, akiket kiválasztottak, hogy elsőként hagyja el Auschwitzot. A nő, akibe Lale beleszeretett, eltűnt. Csak a nevét tudta - Gita Fuhrmannova –, de azt nem, hogy honnan jött és hová szállítják. Végül Lale is elhagyta a tábort, és visszament szülővárosába, a csehszlovákiai Krompachyba. Nővére, Goldie túlélte a háborút, így gyermekkori háza még mindig a családé volt.

A pár 1945-ben összeházasodott, egy fiúk született, Gary. Ausztráliába, Melbourne-be költöztek, Gita még párszor visszatért Európába, de Lale soha. Történetüket sokáig titokban tartották, Lale csak Gita halála után kezdett beszélni róla.