Pesti mesék: Olimpiát terveztek erre a fővárosi szigetre, ami igazából nem is sziget

Noha úgy szokták emlegetni, mint „Budapest legészakibb szigete", de a Népsziget valójában nem is igazi sziget. De egykor az volt: évszázadokig mindkét oldalát körülvette a Duna, ahogyan elterült az egyik oldalon Óbuda, a másik oldalon Újpest magasságában, 2 kilométer hosszan és mintegy 50 hektárnyi területen. A nevét illetően a 17. század végérről vannak először adataink, ekkoriban Saban-sziget néven került be a helyrajzi dokumentumokba. A 18-19. századi térképekből már sok fennmaradt a sziget említésével: ezeken hol Pesti-sziget, hol Újpesti-sziget néven szerepelt, miközben a városi köznyelvben leginkább Szúnyog-szigetként hivatkoztak rá (sőt hívják így sokan máig), de feljegyezték Csigás-sziget néven való említését is.

A Népsziget az 1830-as években szűnt meg szigetnek lenni, ekkor ugyanis egy földnyelv révén összekötötték Újpesttel, így félsziget lett belőle. Máig ez a vékony földnyelv és a hozzá kapcsolódó Zsilip utca az egyetlen összeköttetése közúton a parttal. Hidakon viszont még két további módon is át lehet rá jutni: a szigetet szinte szabályos két részre osztja a rajta áthaladó Újpesti vasúti híd, ami így összeköti a pesti és a budai oldallal is. A sziget déli csücskében pedig egy kis gyaloghíd is található, amin keresztül már a 13. kerületbe lehet átsétálni.

A Népszigetből persze nem véletlenül csináltak félszigetet a 19. század közepén, hanem azért, hogy ipari környezetként hasznosítsák a területe egy részét. Így épült itt meg a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár, aminek óriási csarnoképülete máig ott áll romosan a Népszigeten. De itt létesült a MAHART hajójavító üzeme is, ami máig működik, és az Újpesti vasúti hídon átsétálva olyan kilátást nyújt, mintha legalábbis egy tengerparti városka kikötőjében járnánk.

A Népszigeten még olimpiát is terveztek tartani, sőt nem sok múlt rajta, hogy ez megvalósuljon. Az 1928-as olimpia megrendezésére ugyanis jó eséllyel pályázott az ezt az alkalmat a saját politikai reprezentációjára kihasználni igyekvő Horthy-féle kormányzat, mivel egy korábbi, Magyarországnak ígért rendezés a világháború miatt nem tudott megvalósulni. Az 1928-as olimpia rendezésére benyújtott pályázatban pedig a Népsziget (akkor még „újpesti Szunyog-sziget") szerepelt fő helyszínként, ide épült volna meg a méretes olimpiai stadion, a Duna pedig ideális környezetet biztosított volna a vízi versenyekhez. Végül az olimpia tervekből nem lett semmi.

A Népsziget történetének következő fontos állomása az 1960-70-es évek, amikor a vízisportok művelői vették birtokukba a területet, kajak-kenu szakosztályok csónakházai épültek meg a parton, a hajózást elősegítendő pedig kőtornyokat emeltek a Duna szélén. Ekkor létesült itt számos fővárosi gyár és üzem üdülője is, emiatt pedig hasonlóan pezsgő pihenőövezetté változott a Népsziget, mint szemben a Duna túlpartján a Római part.

A Népsziget a rendszerváltás után fokozatosan elvesztette ipari jellegét, az itt működő üzemek nagy része bezárt, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb területei váltak elhanyagolttá. Szerencsére az utóbbi néhány évben ez az elhanyagoltság egyre inkább vadregényességgé válik, ahogyan egyre több fővárosi fedezi fel kirándulóhelyként. Egyre több vendéglátóhely, művésztelep is létesül a Népszigeten, aminek ma már saját lovardája, kutyaiskolája és kecskefarmja is van.

A Pesti mesék cikksorozatunk korábbi részeit itt találod.