Baba Anujka eredetileg Ana Drakšin néven született, ám nem tudni pontosan, hogy 1836-ban vagy 1837-ben látta-e meg a napvilágot. 13 évvel később családjával a bánáti Petre városába költöztek, és innen ered az elnevezése, a bánáti boszorkány. Fiatal éveiben törést okozott benne, hogy egy osztrák katonatiszt elcsábította, majd hirtelen elhagyta őt, úgy, hogy az együtt töltött idő alatt megfertőzte szifilisszel. Ekkor hatalmasat csalódott a férfiakban, és az sem segített a lelkén, hogy később férjhez ment egy nagybirtokoshoz.
Miután férje elhunyt, Baba Anujka elszigetelte magát az emberektől, és elkezdett érdeklődni az orvoslás, a vegyészet és a kémia iránt. A ház egyik helyiségéből laboratóriumot alakított ki, és képességeit addig-addig fejlesztette, míg híre ment a helyi asszonyok között. A kliensei főként a gazdák feleségei voltak, akik boldogtalan házasságuktól szenvedtek, valamint olyan legények, akik mindenáron el akarták kerülni a katonaságot.
A fő specialitása a varázsvizek és bájitalok előállítása volt, és ha az asszonyok meg tudták tudatlan férjükkel itatni a keveréket, akkor azok néhány napon belül az életüket vesztették. Nem meglepő, hiszen arzént, higanyt, vagy csattanó maszlagot kevert az italokba, melyek rögtön kifejtették hatásukat az áldozat szervezetére. Sőt, a bánáti boszorkány azt is finoman kipuhatolta, hogy hány kilót nyom az illető, és ennek tükrében állította elő végzetes keverékeit.
Anujka üzletére a végső csapást az mérte, amikor Sztana Momirovval üzletelt 1924-ben. A nő varázsfőzetet vásárolt tőle, majd néhány nappal később első férje tragikus hirtelenséggel elhunyt. Később hozzáment egy másik férfihoz, aki ugyancsak rejtélyes körülmények között vesztette életét, és ez már a hatóságoknak is gyanús volt. Ekkor Momirov vallomásaiban felfedte a bánáti boszorkány titkát. Nem ez volt az első eset, hogy az asszonyt letartóztatták, de ez volt az az ominózus ügy, amit végül évekig vizsgáltak. Arra is fény derült, hogy Baba Anujka varázsfőzetével Szima és húga, Szofia az apjukat is halálba küldték.
A testvérpár tagadta bűnösségét, és azt mondták a vallomásukban: fogalmuk sem volt arról, hogy az italok mérget is tartalmazhattak. Baba Anujka szintén a tagadást választotta, és azt próbálta bizonyítani, hogy az ügy csupán koholmány. Végül mindkét holttestben arzénra utaló nyomokat találtak, és a bánáti boszorkányt végül 1929-ben 15 év börtönbüntetésre ítélték, de a nővérek sem úszták meg szárazon, mert őket életfogytiglani börtönre ítélték. Anujka akkor már 90 esztendős volt, és a korára való tekintettel végül csak nyolc évet kellett leülnie a börtönben. 1938-ban szabadon engedték, de pár év múlva őt is utolérte a halál: több mint 100 évesen távozott az élők sorából.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.