Felnőttként tudta meg a világhírű színésznő, hogy afrikai származású - Filmet forgatott róla

Igazi színházi családból származik, és nem emlékszik olyan időkre az életéből, amikor ne színész szeretett volna lenni. Az édesanyja, Maria Ewing operaénekes, az édesapja, Peter Hall színházrendező és a híres Royal Shakespeare Company alapítója. De a féltestvérei között is találunk színházrendezőt (Edward Hall), díszlettervezőt (Lucy Hall), tévés producert (Christopher Hall), és író-festőt (Jennifer Caron Hall) is.

Az édesanyja imádta a régi hollywoodi filmeket, így gyerekkorában vele együtt nézte azokat. Emiatt aztán Bette Davis lett a kedvence és példaképe, különösen a Mindent Éváról című 1950-es filmjében nyújtott alakításával. A kislánykori nagy szerelme pedig a mindig laza hős Robert Mitchum volt.

Apai ágon tősgyökeres angol a família, míg az édesanyja az amerikai Detroitban született, egy holland anya és egy afroamerikai származású apa gyermekeként, és a fekete ősök rabszolgaságból felszabadulva komoly szerepet töltöttek be a polgárjogi mozgalmakban. Az említett afroamerikai nagyapa viszont meglepő módon sziú indiánt játszva lépett fel közönség előtt, és a korabeli újságok is őslakosként hivatkoztak rá, noha nem voltak ilyen felmenői. Emiatt maga Rebecca Hall is csak felnőtt korában, egy családfakutatás révén jött rá, hogy afrikai ősökkel rendelkezik.

A tavalyi év egyik kiemelkedő filmje volt A látszat ára, amiben Rebecca Hall rendezőként is bemutatkozott. A stílszerűen fekete-fehérben forgatott film története áttételesen reagált a családi ügyeire, hiszen két olyan félvér nőről szól, akik együtt jártak középiskolába, majd amikor már felnőttként újra találkoznak, egyikük fehérként, a másik feketeként él egy olyan korban, amikor ez még szinte mindent meghatározott.

Nemcsak a tehetségével, de a testméretével is kilógott már nagyon korán: 11 évesen elérte a 178 centiméteres testmagasságot, emiatt aztán a magassarkú cipő nagyon sokáig szóba sem jöhetett számára. A 178 centinél végül aztán meg is állt, így felnőttként már nem is számít annyira kiemelkedően magasnak.

A világhírű Cambridge egyetemen angol irodalmat tanult, de az utolsó tanév előtt otthagyta az iskolát. Előtte viszont aktív közösségi életet élt, és saját színjátszó társulatot szervezett, amiben lelkes közreműködőre talált egy másik angol szakos diák, a később szintén híres színésszé váló Dan Stevens (Downton Abbey, A szépség és a szörnyeteg, Légió) személyében.

A kedvenc filmje Woody Allentől a Manhattan, így aztán természetesen óriási örömöt jelentett számára, mikor szerepelhetett a szemüveges mester Vicky Cristina Barcelona című filmjében. Később az Egy esős nap New Yorkban esetében újra együtt dolgoztak, de ezután ismételten kirobbant ki Allen körül a Farrow-féle botrány, ennek hatására pedig Hall a gázsiját inkább egy jótékonysági szervezetnek ajánlotta fel, és nyilvánosan megbánta, hogy szerepelt a filmben.

Hiába a nevezetes családi háttér, és az azóta felívelő karrier, voltak idők nem is olyan régen, amikor Rebecca Hallnak még egy repülőjegy megvásárlása is gondot okozott. Így aztán az ügynökétől kért kölcsön, hogy elutazhasson a Tolvajok városa amerikai szereplőválogatására, miután pedig megkapta a szerepet, a gázsiból bőven telt a törlesztésre.

2014-ben, egy Broadway-előadásban szerepelt közösen Morgan Spector színésszel (Homeland, Összeesküvés Amerika ellen), akivel közben egymásba is gabalyodtak, a következő évben pedig össze is házasodtak. Azóta is boldog párt alkotnak, immár egy kisgyerek szüleiként is.

Meglehetősen sajátos viszonyt ápol a főzéssel. Saját bevallása szerint képtelen követni a szakácskönyvek receptjeit, emiatt aztán kiszámíthatatlan a végeredmény. Ha pedig valami nagyon jól sikerül, azt akkora egyszeri csodának tartja, hogy sosem készíti el újra.

A Kultúra rovat további cikkei:

• Megmentette az édesanyját az öngyilkosságtól Dwayne Johnson
• Botrányos szexpartik, amelyektől az aggódó amerikai édesanyák óva intették fiaikat
• Anyák és gyermekek a náci haláltáborokban