Mivel csak ezen a nyáron lettem aktív túrázó, a Biatorbágyi Nyakas-kőről és annak környezetéről soha életemben nem hallottam. Úgy bukkantam rá, hogy idő szűkében és autó hiányában Budapesthez közeli kirándulóhelyet kerestem. Nos, a képek meggyőztek, és az is vonzó volt, hogy Kelenföldtől mindössze negyed órát kell vonatozni, hogy a településre érjünk. Igaz, onnan még hosszú az út a kövekig, ráadásul onnan vissza is kell jönni...
A Nyakas-kő a Budai-hegységhez tartozik, ami közvetlen kirándulócél is lehet, de a mellette fekvő erdőben is számos turistaösvény húzódik, egyiken például a Biatorbágyi Kaptárkövekhez lehet eljutni. Mi azt sajnos már nem találtuk meg, de legközelebb egyenesen azt vesszük célba.
A hatalmas gombára emlékeztető Nyakas-kőt sokan az alatta lévő parkolóból közelítik meg, de ha tömegközlekedéssel megyünk, a helyi járatról Biatorbágy, Alsómajornál szálljunk le. Ha pedig éppen nem indul busz, a vasútállomástól gyalog is el lehet indulni, így megnézhetjük a híres-hirhedt, felrobbantott, majd helyreállított viaduktot is. Ha így indulunk el, nem néhány kilométert sétálunk, a mi biatorbágyi túránk körülbelül 20 kilométeresre sikerült. Jó sokáig sétáltunk a hol lakott, hol erdős településen, hegyre fel és hegyről le, amire az első sziklát megpillantottuk.
Az első szikla már a Madárszirt része, ahol el is lehet kezdeni a nézelődést. A terep jól járható, de azért óvatosan kell egyik szikláról átmenni a másikra. A sziklák felett kis ösvény is vezet, ha netán félnénk a megcsúszástól, azt javaslom, én sokszor inkább azt választottam. Az egész út egyébként a sziklafal pereme közelében fut, káprázatos kilátással a Biai-tavakra és a Zsámbéki-medencére.
A Madárszírtről lefelé egy kis kitérővel az úgynevezett Százlépcső vezet (többek szerint van az 130 is), onnan felnézve az egész szirt elénk tárul. Mi lementünk és visszamásztunk, onnan folytattuk utunkat a Nyakas-kő felé, de lent is lehet haladni és megkerülni a követ. Ha a Nyakas-kőről indulunk, ha a Madárszirtről, meg kell küzdenünk le és lelfele is egy meredek, morzsalékos szakasszal (a parkolóból indulva ez azt hiszem kikerülhető), a Madárszirt peremén pedig mindenképpen nagyon óvatosan közlekedjünk, mert a széleken nincsen korlát és figyelmeztetést vagy tiltó táblát sem találunk.
A Nyakas-kőre egy darabig viszonylag egyszerű felmászni, annak ellenére, hogy néhol egészen át kell préselnünk magunkat két szikla között, néhol pedig elég meredek, de a legtetejéhez egy kis "sziklamászás" is szükségeltetik.
A Százlépcső felső szakasza egy nagyon érdekes sziklaformáció alól indul, ahova önmagába lejutni se egyszerű, simán megcsúszhat a lábunk, érdemes odafigyelni és kapaszkodni.
A bátrabbak ide is fel- és bemászhatnak, de ha egy csöpp aggályod is van, hogy neked ez menne-e, netán szédülős vagy, ne tedd, elégedj meg a biztonságos helyről elérhető látványvilággal.
A sziklahasadékon át szuper a kilátás, igaz, hogy ezt lefotózhassuk, egészen be kell mászni közéjük, amit biztosan nem mindenki vállal be szívesen (én se.)
Összességében azon őszintén csodálkozom, hogy a Nyakas-kő és környéke még nem került be (vagy csak nem tudok róla) a "mindenképpen látni kell" turisztikai célpontok közé, mert hangulatában, látványában simán felér a legendás hazai túraútvonalakkal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.