"A klasszikus zene képes megérinteni az emberek lelkét" - interjú Balázs Jánossal, az MVM ZENERGIA művészeti vezetőjével

A hetedik MVM ZENERGIÁról beszélgettünk Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel, a koncert művészeti vezetőjével.

Hogy sikerült az idei MVM ZENERGIA koncert?

– Számomra minden egyes MVM ZENERGIA egyedi, mert klasszikus zeneművészként ritkán van alkalmam részt venni ilyen típusú zenei műfajokon átívelő koncerten. Az idei koncert is szerelemprojekt volt, hiszen először vett részt a produkcióban szimfonikus zenekar, illetve a repertoárt illetően a klasszikustól a rockig minden műfaj megszólalt a színpadon.

– Mindez olyan összeállításban és hangszerelésben tudott létrejönni, hogy helyet és teret kapott benne az improvizáció. Ezáltal olyan energiákat mozgósítottunk, amiknek köszönhetően szerintem létrejött egy vadonatúj zenei műfaj. Ráadásul ez nem egyszerű örömzenélés, hanem jótékonysági esemény is, ugyanis a bevételt minden évben egy, a közönség által megválasztott alapítvány kapja az MVM jóvoltából.

Művészeti vezetőként te állítottad össze az idei koncert programját?

– A tematikát és a programot a szervezőkkel közösen találjuk ki, mindig az a cél, hogy olyan műsor szülessen, ami máshol nem volt még hallható korábban, és ebben a formában talán később sem lesz az. Az MVM ZENERGIA minden évben más, és pont ettől nagyszerű. A repertoárunk lehetőséget adott a zenei improvizációra, ebben pedig magában foglaltatik, hogy az élmény egyszeri és megismételhetetlen. A klasszikus művek mellett játszottunk magyar népdal feldolgozásokat, Edith Piaf-ot és egy AC/DC-t számot is.

– A műsorválasztás nagyon fontos része minden évben a koncertnek, a zenei produkció kiegészül tematikában hozzá tervezett fényfestéssel, és ennek az egésznek szervesen együtt kell működnie. Fontos misszió a kultúraápolás, és szerencsések vagyunk, hogy az MVM ebben támogató.

A klasszikus zene mennyire a régi korok sajátja? A fiatalok nyitottak a komolyzenei darabokra?

– Az ízlésünk folyamatosan változik, ahogy telnek az évek. Elsősorban az idősebb generációk érzik maguknak a klasszikus zeneműveket, talán azért, mert rengeteg olyan mély érzelem van ezekben a darabokban, melyeket egy fiatal nem feltétlenül akar még érezni, vagy nem akar még benne elmerülni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy már nagyon fiatalon meg kellene ismertetnünk mindenkit a komolyzenével, mert miközben a pop vagy a rock euforikus felszabadultságérzést ad, a klasszikus zene képes megérinteni az emberek lelkét.

– Az elérési és kommunikációs út viszont más kell, hogy legyen, mint egykor. „Régi" zenéket játszunk, de mai ízlés szerint kell tálalnunk, mert csak így lehet felkelteni a fiatalok érdeklődését és erre szerintem a MVM ZENERGIA nagyon alkalmas. Itt műfajok találkoznak, és ennek az egyvelege megtalálja az utat a fiatal hallgatók füléhez. Idén ráadásul minden korábbinál nagyobb volt a közönség elérés mivel nemcsak Budapesten, hanem országszerte több helyszínen, kivetítőkön is követhették a koncertet, ingyenesen, kiegészítő programok kíséretében.

Hiszel a zene gyógyító erejében?

– A zene képes elfeledtetni a problémákat, enyhíteni az emberek szomorúságát és bánatát. Ha a zenész ki tudja használni a zenékben lévő rejtett lehetőségeket, akkor igen, képes lehet gyógyítani. A zenének be kell teljesítenie az ősi rendeltetését, mely az örömszerzés, az érzelmek kifejezése és átadása. Ehhez olyan műveket és előadókat kell választani, amelyek és akik képesek kommunikálni a közönséggel. Ha ez megtörténik, ez az érzelmi átvitel, akkor szinte mindegy, hogy milyen műfajú zenét játszunk, mert vannak olyan szerzemények, melyek túlmutatnak korokon és műfajokon, egyaránt megérintenek és megszólítanak fiatalokat és időseket.

Említetted, hogy volt könnyűzene és népdal is, ez elég széles spektrum. Mi volt a koncepciója az idei MVM ZENERGIÁnak?

– Újragondolt klasszikusok, ez volt az idei koncert szlogenje, és ennek mentén állítottuk össze a zenei programot. Az MVM társadalmi felelősségvállalásának fontos része, hogy támogatják a klasszikus zenét. Ezen a gálakoncerten a nagyközönséghez szólunk, ezért is nyúltunk hozzá ezekhez az ismert, klasszikus darabokhoz és formáltuk kicsit át mindet

– Liszt Ferenc Magyar fantáziája és Rapszódiái is megszólaltak, vagy említhetném Brahms Magyar táncok című művét ─ ezeket improvizatív módon adtuk elő, kiegészítve egy-egy különleges hangszerrel, például cimbalommal. Az újragondolásban nagy segítségünkre volt a Concerto Budapest és Keller András Kossuth-díjas karmester, valamint Rúzsa Magdi, akinek elképesztően nagy alázata és munkabírása lenyűgözött mindenkit.

Nektek zenészeknek is nagy élmény volt a koncert, hogy szabadabban, a kottától picit eltérve játszhattatok?

– Sokat improvizáltunk, a kottát valamilyen szinten követtük, én mondjuk eltértem tőle (nevet). Hagytuk, hogy az az erő és energia vezessen minket, amit ott, abban a pillanatban éreztünk a színpadon. Nehéz ezt megfogni és elmagyarázni, hogy hogyan képesek a zenészek szavak nélkül, csak a zenével egymásra hangolódni, de ezért is csodálatos a játék, és ezért is megismételhetetlen.

Nem sajnáljátok, hogy ezeket nem viszitek tovább, és csak egyetlen egyszer állatok színpadra ezzel a programmal, ebben a formációban?

– Az MVM ZENERGIÁn létrejövő euforikus pillanatokat havonta újraélné az ember, ugyanakkor ha a teljes programot nem is játsszuk többet, az elemei fel-felbukkannak máshol. A Concerto Budapesttel például játszom a jövőben versenyműveket, Rúzsa Magdival is felléptünk már, és tervezünk is duó produkciókat, szóval az energia nem vész el, csak átalakul. Sose lehet tudni, mit hoz a jövő, de ez a különlegessége az MVM ZENERGIÁnak, hogy a közönség is tudja, hogy ezt csak itt és egyszer lehet megtekinteni.

– Nagyon hálásak vagyunk a közönségnek, hogy hetedik alakalommal is ugyanolyan lelkesedéssel voltak kíváncsiak a produkcióra és ez azért is kiemelten fontos, mert az MVM a teljes jegybevételt felajánlotta, egy a közönség által megszavazott alapítványnak, ez idén a Nem Adom Fel Alapítvány lett. Nagyon örülök, hogy minden évben lehetőség van a közönség figyelmét ráirányítani egy-egy olyan szervezetre, melynek a munkája fontos, példaértékű.

Él talán egy olyan kép az emberek fejében, hogy aki komolyzenét játszik, az csak klasszikus műveket hallgat. Mennyire igaz ez rád?

– Olyannyira nem, hogy ha tehetem, nem hallgatok klasszikusokat. Naponta hat-nyolc órát töltök a klasszikus zeneművek ölelésében, próbálok, gyakorlok és tanítok is, de ha autóban vagyok, vagy otthon, akkor inkább jazz, pop, könnyű- vagy népzene szól, mert annyira telítődöm a klasszikusokkal munka közben. Szerintem jót tenne, ha minden zenész, játsszon bármilyen műfajban, nyitott lenne a többiek felé, mert csak többek leszünk, ha megismerjük mások zenéit.

– A legnagyobb zeneszerzők is merítettek, Liszt Ferenc a cigányzenét, Gershwin pedig az afro-amerikai muzsikát, a bluest hallgatta és injektálta a saját művészetébe. Mi tart vissza minket, hogy ugyanezt megtegyük? Ma sokan lehajtott fejjel járnak, csak a saját dolgukkal foglalkoznak, és ez sajnos a társadalomra is igaz, nemcsak a zeneművészetben. Nyitottnak kellene lennünk a világ dolgaira, mert csak így lehetünk jobbak, élhetünk teljes életet.