Egy floridai anyuka egy nap véletlenül az autóban hagyta 11 hónapos fiát, és elment dolgozni. A gyermek meghalt, a nőt pedig emberölésért vádolták. A szülői léttel kapcsolatos fájdalmas igazság az, hogy emberek vagyunk és hibázunk, olykor súlyos hibákat vagyunk képesek elkövetni, akár azokkal szemben is, akiket a világon a legjobban szeretünk. Az előbb említett anya akár lehetett volna az az anyuka is, akinek történetéről a Huffpost számolt be.
"Az egyik ok, amiért a lányom még életben van, és nem vádolnak emberöléssel, az a puszta szerencse. Még szerencse, hogy nem nyár volt. Szerencse, hogy időben megtaláltam. Becslésem szerint a lányom 30 percig ült az autóban, mielőtt megtaláltam, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy a hőmérséklet veszélyes szintre emelkedjen, ha az egy nyári nap lett volna"
- kezdte történetét az édesanya, aki családjával este egy kirándulásról ért haza.
Mindenki kikászálódott a kocsiból, ő a csomagokat vitte be a házba, majd kipakolt és lefekvéshez készülödött a gyerekekkel. Idősebb gyermekeinek olvasott mesét, majd átment a kisebbik szobájába megnézni, hogy ő is alszik-e már. Mikor meglátta az üres ágyat, nem ijedt meg, mivel a kislánya állandóan bújócskázik, esténként lefekvés előtt hosszú percekig keresni kell, mire előbújik a rejtekhelyéről. Most így volt, kereste, hívogatta, de csak azért sem jött elő.
Az utolsó gondolata volt az, hogy talán a kocsiban maradt. Nem tudta kicsatolni a biztonsági övet, túl fáradt volt? A lényeg, hogy míg a többiek kiszálltak, ő csendben ott maradt és várta, hogy az anyukája rátaláljon. Szerencsére nem esett baja.
A lányának a történtekről csak hét évvel később tudott mesélni. Mikor megkérdezte, emlékszik-e valamire, meghökkentő választ kapott.
"Igen, tulajdonképpen emlékszem. Az autóban maradtam játszani, és átmásztam az első ülésre. De amikor ki akartam szállni a kocsiból, nem tudtam kinyitni az ajtót. Annyira csalódott voltam, hogy lábaimmal a szélvédőt rúgtam. Féltem, hogy nem jössz vissza"
- mondta halkan az addigra már kamasszá cseperedett gyermek.
Néha könnyebb úgy tenni, mintha a balesetek valójában nem is balesetek, mintha a szülők valójában rossz szülők lennének. Hogy soha nem követnénk el ugyanazokat a hibákat a saját gyerekeinkkel.
"Még mindig fáj az emlék, hogy a saját lányomat az autóban hagytam. Tudom, hogy csak a véletlen egybeesés akadályozta meg, hogy a helyzet tragikusra forduljon. Mégsem az az érzésem, hogy ez visszavonhatatlanul tönkretette a kapcsolatunkat"
- tette hozzá az anyuka, aki örül, hogy nem tartotta magában a szörnyű emléket, hanem a gyermekével közösen dolgozta fel azt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.