Baseballkarrierről álmodozott fiatalon Rocky Marciano, aki a massachusettsi Brocktonban, egy hatgyermekes olasz bevándorló családban látta meg a napvilágot 100 évvel ezelőtt, 1923. szeptember 1-jén. Ez az ábránd azonban hamar szertefoszlott, mert nem tudott beilleszkedni az iskolai csapatba. Elkeseredettségében elkezdte kerülni az iskolát, majd abba is hagyta a tanulmányait.
Az utcán élte az életét, itt keveredett az első verekedéseibe is, de innen még nem vezetett egyenes út a bokszkarrierhez.
Amatőr pályafutása a katonasággal kezdődött, ahova 20 évesen vonult be: a kimenőkön bokszmeccseken vett részt főleg azért, hogy elkerülje a hadtápszolgálatot és egyéb kellemetlen "elfoglaltságokat".
Ugyan az első mérközésén nem aratott győzelmet, sőt diszkvalifikálták, miután térddel hasba rúgta ellenfelét, hamar nagyon sikeres lett. Az amatőr bajnokságon az első két fordulóban K.O. győzelmet aratott, mindkét esetben már az első menetben. A következő ellenfele már el sem indult ellene. Döntős lett, ám komoly sérülést szenvedett.
A bal könyöke úgy megrándult, hogy az orvosok semmilyen jövőt nem jósoltak neki: azt javasolták, soha az életben ne legyen nehézsúlyú ökölvívó.
A szakértők sem kecsegtették sikeres bokszolói karrierrel: idősnek, könnyűnek, alacsonynak, képzetlennek, karját túl rövidnek tartották. Csupán az erejét és az elszántságát emelték ki, ő pedig úgy döntött - nem törődve az orvosokkal és a szakértőkkel -, hogy ezeket a tulajdonságokat kihasználva ő mégis profi bokszoló lesz.
Hatalmas munkába kezdett, többet edzett, mint addig bárki, például naponta hét mérföldet futott nehéz, külön e célra készített cipőben. Kitartása pedig célra vezetett: első komolyabb profi mérkőzése 1949. szeptember 30-án a Madison Square Gardenben Carmine Vingo ellen volt, a 6. menetben K.O. győzelmet aratott. 1951. július 12-én Rex Layne ellen esélytelenként indult, de a hatodik menetben K.O.-val győzött.
Első tizenhat mérkőzéséből egy sem tartott öt menetnél tovább,
kilencben már az első menetben kiszámolták ellenfelét - a kiütöttek közül akadt olyan is, aki csak egy héttel később tért magához -, és csak a tizenhetedikben kellett a tíz menetet végigbokszolnia. Hírneve 1951 októberében kapott szárnyra, amikor országosan közvetített meccsen a nyolcadik menetben legyőzte bálványát, a visszatéréssel próbálkozó Joe Louist. Olyan erővel ütötte ki, hogy csak a kötél mentette meg a ringből való kizuhanástól.
A következő fontos győzelmét a nehézsúly akkori világbajnoka, Jersey Joe Walcott ellen aratta Philadelphiában 1952. szeptember 23-án. Ez a meccs azonban nem volt olyan egyszerű Rocky számára, életében először padlóra került az első menetben.
A 11. menet végére már teljesen meg volt zavarodva, folyt a szeméből a vér, de nem adta fel. A 13. menetben Rocky kiütötte ellenfelét,
így ő lett a nehézsúly világbajnoka. A következő évben, 1953 májusában újra megmérkőztek, de ekkor a mérkőzés szinte egy szempillantás alatt véget ért: összesen 2 perc 25 másodpercig tartott, ekkor ütötte ki Rocky az ellenfelét, akit eszméletlenül vittek ki a ringből. Marciano ez után a mérkőzés után végleg visszavonult. Az utolsó mérkőzését Archie Moore ellen vívta 1955-ben, New Yorkban a Yankee stadionban 60.000 néző előtt, melyet a 9. menetben kiütéssel nyert meg. Hét hónappal később, 1956 áprilisában bejelentette visszavonulását, pályafutását hibátlan, 49-0-s mérleggel zárta, 43 alkalommal kiütéssel diadalmaskodott.
Nagyon bölcsen a csúcson hagyta abba a pályafutását,
és ugyan egyszer majdnem visszatért, 1 hónap felkészülés után meggondolta magát, így maradt minden idők egyetlen veretlenül visszavonult nehézsúlyú bajnoka. Idejét inkább a családjával töltötte, megszerzett jövedelméből élt, ezen kívül műsora volt a televízióban, bokszbíróként és kommentátorként tevékenykedett, és beszállt egy tésztagyártó vállalkozásba is.
Elképszető kitartása és kemény munkája után egy hosszú és nyogodt időskort érdemelt volna, de a sors másként rendelkezett:
egy végzetes tragédia következtében hunyt el egy nappal a 46. születésnapja előtt.
Egy barátjával családi összejövetelre indult az iowai Des Moines városába, a Cessna kisgép üzemanyaga viszont nem bizonyult elegendőnek, a tapasztalatlan pilóta pedig az esti szürkületben, viharos időben kényszerleszállást kísérelt meg. Az ereszkedő gép egy fának ütközött, a pilóta és két utasa azonnal meghalt.
Vitathatatlan eredményei ellenére Rocky a technika és a képzettség terén nincs ott minden idők öt legnagyobb bokszolója között, de ő a legerőszakosabb és legharciasabb bajnok.
Egy mérés szerint ütésének becsapódása erősebb volt, mint egy acélmagvas lőszeré,
energiája pedig egy féltonnás testet is megemelt volna. Amikor 1969-ben számítógép segítségével "összeeresztették" a fénykorát élő Muhammad Alival, a mérkőzést a 13. menetben Rocky nyerte meg. Egy kommentátor úgy fogalmazott, hogy ha minden nehézsúlyú bajnokot bezártak volna egy terembe, Marciano lett volna az egyetlen, aki kijön. Korábbi ellenfele, Archie Moore egy kesztyűvel ellátot bikának jellemezte Rockyt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.