Pesti mesék: Kern András dalt írt róla, a régi városi polgárság mulatni és puffogtatni járt erre a térre

A mai Lövölde tér ugyanúgy két kerület, a VI. és a VII. határán helyezkedik el, mint a belé torkolló Király utca. A környék a 18. században kezdett el betelepülni, korábban csak majorságok álltak errefelé. De még akkor is ritkásan lakott területnek számított, amikor 1840-ben megépült a nevét adó díszes épület – ami épp azért itt épült meg. De mi is volt ez az aztán mindössze 50 évig álló Lövölde?

Egészen a 19. századig nem létezett a városokban olyasfajta szervezet, mint manapság a rendőrség, ezért aztán (részben) a polgárok feladata volt a rend fenntartása is. A különböző városi céhek olyasfajta szolgálatot is elláttak, mint amilyen manapság a polgárőrség, csak épp ezt felfegyverezve tették. Emellett pedig háború esetén a város katonai védelméből is ki kellett venni a részüket, ezért aztán minden tagnak tudnia kellett használnia a fegyvereket.

Ezek az intézmények aztán idővel már nem csak lőgyakorlatoknak adtak helyet, de kávéházaknak, éttermeknek, társalkodó és tánctermeknek is, körülöttük nem egyszer parkokkal, szóval a társasági élet igazi központjaiként működtek.

Pesten az első ilyen lövölde a város fala mellett állt a Hatvani kapunál, körülbelül a mai Astoria helyén. A fából készült lövöldét 1776-ban alakították át kőépületté, de ebben az új formájában nem sokáig működött. A város terjeszkedése, a városfalak bontása és új utcák kialakítása miatt költöznie kellett az intézménynek, és 1789-ben már új helyen nyílt meg: a mai Vámház körút belső oldalán, körülbelül félúton a Fővám és a Kálvin terek között. (Az itt húzódó Királyi Pál utca neve sem véletlenül volt korábban Puskás utca és Lövöldöző utca.) Először egy ideiglenes épületben működött, majd 1824-ben nyílt meg Hild József ötlete és Zambelli András tervei nyomán az a díszes Lövölde, amit sokan a korabeli Pest legszebb épületének tartottak.

Így került a mai Lövölde térre 1840-ben, és hogy milyen nagyra tartották a korábbi épületet a városlakók és az építész szakma is, azt jól jelzi, hogy szinte változatlan formában húzták fel az új helyén. Maga a tér 1874-ben kapta meg a Lövölde tér nevet, és azután már nem sokáig állt itt a névadó épület: 1890-ben lebontották, ismét csak kellett a hely az új bérházaknak, és az idők változásával az eredeti funkcióját is elvesztette már.

A Lövölde tér számos híres művészt is megihletett. 1899-től Krúdy Gyula lakott az egyik sarokházában, és így írt az ablakából elétáruló látványról:

A Lövölde tér címet viseli Kern András egyik leghíreseb dala is, ami egy szomorú szerelem emlékét köti össze a környékkel, és amit később a Budapest Bár is feldolgozott.

De a kortárs magyar irodalom sem maradt itteni emlék nélkül, Parti Nagy Lajos 2003-as verse is a Lövölde tér címet viseli:

„Üres a luggadt, szélsepert ég,
Lövölde tér, ősz, szürkület,
a bősz platánok mind leverték
már mérgüket és enyvüket,
a lombjuk tarlott és süket,
csak lóbázzák a koraestét,
keserű, elhányt terhüket,
Baka Pistát ma eltemették,
a vers segít kimondanom,
holnap temetik Csorba Győzőt,
fekszik majd a ravatalon,
Lövölde tér, minden napom
falhoz állítja az előzőt,
bábút egy lőgyakorlaton."

A Pesti mesék sorozatunk korábbi részeit itt olvashatod.