A Stefánia út története a 19. század második felében, egészen konkrétan 1870-ben kezdődött, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy bővítik a Városligetet, sőt létrehoznak egy másik nagy parkot, körülbelül a mai Puskás Aréna helyén. Az erdős Városliget ekkoriban már régóta a pestiek kedvelt kirándulóhelye volt, noha sokkal inkább külterületnek számított, mint manapság, és a környékén is csak szórványosan akadtak lakóházak. Ezt az is jól mutatja, hogy két parkot összekötő út létrehozásához Cséry Lajos földbirtokos telkeit kellett megszerezni, aki mintatehenészetet működtetett itt, a tervezett másik park helyén pedig ekkor még homokbánya üzemelt. A telekvásárlás sikerült, és 1897-ben megszületett a Corso út, a mai Stefánia út elődje. A végállomásaként tervezett park azonban végül nem jött létre, mert a Pesti Lovaregylet lecsapott a homokbánya területére, és lóversenypályát alakítottak itt ki.
A Corso út 1888-ban érte el a szinte végleges hosszát, és ekkor kapta meg a máig használatos nevét is. De ki volt az a Stefánia? Nem más, mint Stefánia hercegnő, az akkori trónörökös, Habsburg Rudolf felesége, akiről így a névadáskor még mindenki azt hihette, hogy idővel ő lesz az új magyar királyné is. Stefánia a belga király lányaként született, de a korabeli európai uralkodócsaládok közötti viszonyokat jól jelzi, hogy az anyja is Habsburg lány volt, a nagyapja pedig a Magyarország felvirágoztatásáért oly sokat tevő Habsburg József nádor. Stefániát 16 évesen jegyezték el Rudolf herceggel, és Ferenc József azt remélte a jólnevelt, csendes hercegnőtől, hogy majd jó hatással lesz a kicsapongó életet élő trónörökösre. Nem így lett, és a párnak csupán egyetlen lánygyermeke született, mert Rudolf a szeretőinél összeszedett nemibetegségekkel megfertőzte Stefániát is, akinél ez meddőséget okozott. A házasságuk megromlott, külön éltek, így aztán Stefánia nem is volt jelen, amikor Rudolf tisztázatlan körülmények között elhunyt, vélhetően öngyilkosságot követve el. Ez 1889-ben történt, azaz mindössze egyetlen évvel azután, hogy a Stefánia út névadója lett a hercegnő, aki később otthagyta az uralkodói családot, és szerelmi házasságot kötött Lónyay Elemér magyar gróffal, lemondva minden címéről.
Stefánia egészen 1945-ig élt, amikor a második világháború forgataga elől menekülve a pannonhalmi bencés apátság menedékében hunyt el. A Stefánia út neve viszont maradt egészen máig, ha nem is folyamatosan. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején két évig Árpád útnak hívták, majd újra Stefánia lett. A kommunista hatalomátvételkor megkapta a Vörös Hadsereg azon parancsnokának nevét, aki levezényelte Magyarország bekebelezését a keleti blokkba. Így 1946 és 1990 között Vorosilov útként futott, és a rendszerváltozással kapta vissza a Stefánia nevet. De nem a teljes hosszában: a városligeti része még 1987-ben Olof Palme sétány lett a meggyilkolt svéd miniszterelnök tiszteletére.
A Pesti mesék cikksorozatunk korábban megjelent részeit itt olvasatod!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.