Sehol sem úgy kel fel a nap, mint Budapesten

Tavasz van. A fák ágait szép lassan zöldellő rügyek lepik el. A cseresznyevirág felöltötte már bársonyos, rózsaszín köpenyét. Ha messze sodor is az élet, sosem feledem e kicsiny város nyüzsgő, zajos forgatagát.  

Impozáns, titkos kincseket rejtő utcáit. Történelmét. A telített, sárga villamost. A folyót, amely átszeli Budát és Pestet. A partot, ahol megannyi pazar emlékem van. Hiszen, sehol sem úgy kel fel a nap, mint Budapesten. 

 A macskaköves úton csak úgy szedi a lábát és egyensúlyozik. Halk, roppanó hangot adnak ki a talpa alatt a termések. Hirtelen megtorpan, majd hosszan, gondolataiba veszve visszanéz a lágyan hullámzó Dunára. Közben megcsörrenő telefonja lendíti ki őt az elmélkedésből. 

Egy fekete, göndör fürtös kutya rohan át váratlanul a lábaim között. Gazdája kissé csapzottan a nevét kiabálva rohan utána. A Vacak névre hallgató kutyus mit sem törődve gazdájával, kissé bohókásan rázza le magáról az úton felszedett gazokat. 

Nem messze tőle, egy középkorú nő sétál el, krémszínű ballonkabátban. Leül egy padra és elegáns kabátját maga alá gyűri. Éppen napszemüvegét készül feltenni hamvas szőke hajára. Élvezi a felkelő nap lágy sugarait. Magába szívja a budapesti reggelt. Csak nézi és nézi a bámulatos színeket. Elmereng a parton, hisz a messze távol gondolatmentességet áraszt.  

A közeli bérházak egyik ablakából hangos diskurálás, már-már veszekedés hallatszik egy párocska között. Majd, nem sokkal később a függöny árnyékában látszódó, romantikus ölelésnek lehetünk szemtanúi. 

És akkor ne feledkezzünk meg Budapest rejtett kincseiről se.  

A Városmajori Parkhoz érve egy kis kapu vezet be a zöldellő ligetbe, ahol a városi forgatag egy csipetnyi természeti csodává válik. A sétaösvények mentén öreg fák hajolnak egymás felé, mintha titkos történeteket suttognának az idő múlásáról. 

A Gellért-hegy lábánál található kertek lépcsőin emelkedve pedig elénk tárul a város panorámája, a Duna ívelése és a híres budai várfalak lassan veszik körül az égboltot. 

Visszanézve a Duna irányába látom, ahogy enyhe szellő fodrozza meg a víz felszínét. A kék és zöld hullámok feszülnek a rakpartra. A hajók aprócskának tűnnek.