Pesti mesék: tudtad, milyen palotáról nevezték el Magyarország egyik legnagyobb lakótelepét?

A főváros XV. kerülete három városrészből (Rákospalota, Pestújhely, Újpalota) tevődik össze, melyek közül Rákospalota a legrégebbi. A nevének első felét minden bizonnyal a közelben folyó Rákos-patakról, illetve az egykor itt elterülő Rákos mezejéről kapta, ahol a középkori magyar országgyűléseket tartották. A második fele pedig egy régi település nevének maradványa, mely településről az első feljegyzések a 13. századból maradtak fent, és a legrégebbi építészeti emlékei is ekkoriak: a ma a rákospalotai Kossuth utcában álló, 1735-ben épült római katolikus templom alapjai egy régi, 1200-as évekbeli templomépületből valók.

Nyír-Palota falva és a pestújhelyi bomba

Ezt a bizonyos települést Nyír, Palota és Nyír-Palota néven is emlegetik a történelmi források, és az évszázadok sokán többször elnéptelenedett és újraéledt, például a török hódítás és a Rákóczi-szabadságharc hatására. Az tűnik a legvalószínűbb elméletnek, hogy előbb egy Nyír, majd egy Palota nevű falu feküdt ugyanott, nagyjából a Szilas-patak melletti dombháton. A település és a hozzá tartozó földek sokszor cseréltek gazdát, utoljára a Károlyi család birtokában voltak a 19. században. Az itteni lakosok 1861-ben váltották meg magukat a grófi família tulajdonából, majd 1923-ban községből várossá is alakultak, ekkor már Rákospalota néven.

A már önálló Rákospalota részeként, nyaralóövezeteként jött létre az a Széchenyi-telep, amiből később Pestújhely lett. A területén sokáig mezőgazdasági művelésre használt földek, illetve tüzérségi gyakorlótér feküdt Járandó-dűlő, Újszántó, Újmező neveken, lakóépületek nélkül. Az 1890-es években kezdett itt kiépülni egy üdülőtelep, ahol eleinte csak nyaralókat húztak fel, sokáig vízvezeték és burkolt utak nélkül. Ezért is döntött egy idő után az önállósodás mellett a Széchenyi-telepből Pestújhellyé váló település, ami 1909-ben valósult meg. Ezután már saját jogon, nem pedig külterületként kérhették a település fejlesztését, intézmények létesítését. Pestújhelyhez kötődik a második világháború egyik legbizarrabb hazai tragédiája: egy településre ledobott, de fel nem robbant óriási bombát a községházára vittek hatástalanítani, ahol azonban detonációt okozott, miközben élelmiszerjegyekért hatalmas tömeg állt ott sorban, főként nők és gyerekek. A robbanás nem csak rengeteg áldozatot szedett, de teljesen lerombolta a községházát is, aminek helyén ma az Emlék park található.

60 ezer ember egyik napról a másikra

Nagy-Budapest 1950-es létrehozásával a fővároshoz csatolták Rákospalota várost és Pestújhely községet is, valamint a későbbi Újpalota területét. Ez utóbbi részben egy ipari negyedből állt, ahol már az 1910-es évektől kezdődően működtek különféle üzemek, részben pedig mezőgazdasági területekből, amelyek olyan változatos neveket viseltek, mint Erdődűlő, vagy Honfoglalástelep. Lakója alig akadt, és ez még évtizedekig így is maradt. Csak az 1960-as évek végén, az óriási országos lakáshiány idején jött az ötlet, hogy ide egy lakótelepet kellene építeni. 

1969-ben kezdődött el az építkezés Tenke Tibor tervei nyomán és 136 hektáron, nem csak a korábbi mezőgazdasági területeken, de a régi pestújhelyi temetőt is felszámolva. Ekkor a tervekben még Páskomliget nevet viselte a leendő új városrész, ami korábbi környékbeli dűlők elnevezéséből jött (a ’páskom’ legelőt jelentetett a régi magyarban a latin ’pascum’ nyomán). A Páskomliget nevet az egyik legfontosabb újpalotai utca ma is őrzi, és a környéket is máig emlegetik ezen a néven is. De a hivatalos neve végül Újpalota lett, aminek első felét nyilván nem kell magyarázni, a második fele pedig ismét csak visszanyúlt a régen itt fekvő Palota település emlékéhez.
Hogy mennyire új területet népesített be ez a városrész, azt jól mutatja, hogy az építéséhez mindössze 300 lakást kellett itt elbontani, a kész Újpalotán pedig 15 400 lakás kapott helyet. 1971. április 17-én költöztek be az első lakók a Gugyella család tagjainak személyében. A korabeli viszonyokat jól mutatja, hogy a 2+2 félszobás panelben nem csak a házaspár és a gyerekük, de az anyai nagyszülők is együtt éltek, és ezt óriási áldásként élték meg a korábbi, kicsike rákospalotai lakhelyükhöz képest, ahol se vezetékes víz, se vécé nem volt.

Az újpalotai lakótelep utolsó épületeként az ikonikussá vált, a környék látképét uraló, 18 emeletes Víztoronyház készült el 1976-ban. A környék sokáig megszenvedte a gyors kiépülés következményeit, hiszen a lakásokhoz képest sokkal később készültek el a kiszolgáló intézmények, jó ideig boltba, iskolába, gyógyszertárba is messze kellett járniuk az ide költözőknek. Ráadásul nem nagyon volt mivel, hiszen a közlekedés megszervezése is csak késéssel követte a felmerülő igényeket. Már ekkor szó volt arról, hogy egy új metróvonal végállomása majd ide kerül, ez aztán évtizedekkel később, a 4-es metró tervezésénél ismét felmerült, de pénzhiány miatt sosem valósult meg. A tetőponton nem kevesebb mint 60 ezren éltek Újpalotán, és ez ugyan ez a szám mára már lecsökkent (átlagosan kevesebben laknak már egy-egy lakásban), de még így is az ország harmadik legnagyobb lakótelepének számít.

A Pesti mesék cikksorozat korábban megjelent részeit itt olvashatod!