A híres magyar uralkodóról szóló pajzán legenda egy vadászattal kezdődik, amin Mátyás persze nem királyi ruhában vett részt, és elkeveredett a kíséretétől is. A királyi vadászerdőben egy csinos menyecskével találkozott, akiről kiderült, hogy a birtok juhászának felesége. A nőcsábász és az álruhás helyzeteket amúgy is kedvelő Mátyás király nem árulta el, hogy kivel van dolga a fiatalasszonynak, és Miklós királyi vadászként mutatkozott be. A juhászné megvendégelte az őt hazakísérő királyt némi aludtejjel: „kiszökvén a’ Király’ kezei közűl elfutott, ’s egy köcsöggel és két kanállal térvén vissza leült, térdei közé vette a’ fazekat ’s úgy ettek”, majd egy csókért cserébe kifaggatta a neki bókoló „vadászt” arról, milyen is a királyi udvar, és főként az általa sosem látott királyné.
Mátyás királyt a szépasszony vendégszeretete és persze bájai (vegyük észre a sztoriban a láb közül evés szimbólumát, és persze a csók is mást jelentett a korabeli, kevéssé szókimondó történetekben) annyira elvarázsolták, hogy később rendszeresen visszatért egy-egy látogatásra.
A szép juhászné lelkiismerete viszont nem bírta az ostromlást, és a felvilágosított férjének sem tetszett érthető módon a helyzet.
Az eredmény egy királynéhez intézett panasz lett az állítólagos vadász kapcsán, Beatrix pedig rögtön összerakta a képet. Majd cselesen megleckéztette a csalfa férjét: maga ment el a juhász házába, és a sötétben ő várta a királyt a juhászné helyett, hogy legyen aztán nagy meglepetés, amikor Mátyás rájött, hogy valójában a feleségének „udvarolt” (ismét csak a korabeli szemérmes szóhasználattal).
A szép juhászné legendája olyannyira ismert történetként forgott a köztudatban, hogy többen is megírták azt
(mi Kiss Károlynak az Aurora folyóiratban megjelent, 1828-as szövegéből idéztünk), de még romantikus operett is született belőle A zugligeti szépjuhászné címmel, aminek főszerepét a nagy Blaha Lujza is többször eljátszotta. A zugligeti kitétel úgy került a címbe, hogy Mátyás király egykori vadászerdejének területén az operett írásakor már Budapest külső városrészei kezdtek kiépülni, úgymint Zugliget és Budakeszierdő. Vadaspark helyett így már közkedvelt kirándulóhelynek számított a környék, amikor Buda városának jegyzője, és az itt fekvő háromholdas rét tulajdosa, Pavianovich János meglátta az üzleti lehetőséget a helyzetben, és 1780 körül egy vendéglőt épített ide – ki máshoz, mint a Szép Juhásznéhez címezve a fogadót.
A Szép Juhászné fogadó olyannyira népszerű lett, hogy az 1830-as években már bővíteni kellett.
1852-ben a Budán időző uralkodó, Ferenc József is felkereste a helyet, méghozzá a későbbi német kancellár, Bismarck társaságában. Az 1860-as években itt töltötte a nyarait a haza bölcse, Deák Ferenc, de Erzsébet királyné, azaz Sissi is szívesen látogatta a kirándulóhelyet. A Szép Juhászné vendéglő végül az 1930-as években tönkrement, és az akkori tulajdonosa az épületet is lebontotta. De a neve tovább élt, hiszen a fogadóról kapta a nevét a kirándulóhely a János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy között, a Budakeszi út legmagasabb pontján, majd a második világháború után megépült Gyerekvasút itteni állomása is természetesen Szépjuhászné lett. Immár egybeírva, fogalommá válva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.