Lapointe tovább vizsgálta a területet, és észrevett egy körülbelül nyolc kilométer átmérőjű kisebb hegyekből álló gyűrűt a Marsal-tó körül, körülbelül 100 kilométerre északra Magpie falutól.
Lapointe hivatásos kutatókhoz fordult, és végül kapcsolatba lépett Pierre Rochette francia geofizikussal, aki most egy olyan tudóscsoport tagja, amely a helyszínt mint lehetséges meteoritbecsapódási krátert vizsgálja.
„A domborzatot elnézve nagyon is becsapódásra utal” - mondta a kutató.
Kaptak mintákat a helyszínről, és Rochette szerint az egyikben cirkon található. Ez egy ellenálló ásvány, amely a becsapódás hatására alakul át. Az elemzések biztatóak, de még nem teljesen meggyőzőek. Szerinte egy ilyen lelőhely felfedezése nagy jelentőséggel bírna, mivel az utolsó ilyen méretű meteoritot 2013-ban fedezték fel.
A NASA szerint becsapódási kráter akkor keletkezik, amikor egy meteorit óránként több ezer kilométeres sebességgel ütközik egy bolygó felszínébe, és a lökéshullámok megolvasztják és átkristályosítják a kőzetet. Egyes kráterek több millió vagy akár százmillió évesek is lehetnek. A meteoritok típusa változhat, és ősi bolygókról is származhatnak.
„Az összetétele elárulja nekünk, hogy mikor került a Földre” - mondta Hayden. „Ez a csodálatos dolog a becsapódási kráterekben. Kapcsolatot teremtenek a Föld és a világegyetem között.”
Kanadában 31 krátert azonosítottak eddig. Gordon Osinski, a Western University földtudományi professzora szerint a világ közel 200 megerősített becsapódási krátere közül harmincegy Kanadában található, és ezeknek közel egyharmada Quebecben van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.