„Megbetegít a munkám?” – 5 tipikus kényes munkahelyi szituáció és a megoldásuk

Life

2024.09.18.

A legújabb kutatások szerint a lelki problémákhoz nagyban hozzájárulhat, ha rosszul érezzük magunkat a munkahelyünkön. Márpedig feszült helyzetek mindenhol adódnak – és korántsem mindegy, hogyan kezeljük ezeket. 5 tipikus kényes munkahelyi szituáció és a megoldásuk

Sokan vannak úgy, hogy hiába tesznek meg bármit a munkahelyükön, nem értékelik őket, sőt semmibe is veszik a jelenlétüket. 5 olyan munkahelyi szituációt gyűjtöttünk össze, amik kínosak, de előfordulhatnak és megoldásokkal segítünk kikecmeregni belőlük.

5 tipikus kényes munkahelyi szituáció és a megoldásuk

„Nem támogatnak a főnökeim, ha új ötletekkel állok elő. Kimondottan mellőzöttnek érzem magam”
Sok vezető egészen egyszerűen nem tudja, miként kell visszajelzést adnia a munkavállalóinak, ezért a vezetői tréningek egyik fő pontja ennek megtanítása. Sajnos már az iskolában az a jellemző, hogy igen ritkán kapunk pozitív megerősítést. Ráadásul míg a negatív kritikára sokáig emlékszünk, addig a dicséret hamar a feledés homályába merül. Beosztottként tudatosítania kell magában, hogy pontosan mik a feladatai, mit milyen színvonalon végez el, és ennek mi az értéke a cégénél. Szükség esetén jelezheti a felettesének, hogy szüksége lenne egy éves értékelésre. Ezen bátran mondja el, hogy ön szerint mi az, amiben jó, vagy mi az, amiben támogatásra lenne szüksége. Nehéz megtenni az első lépést, de megéri! Aki kifejezi az igényét, az többnyire megkapja, amit kér.

2. „A lehető legritkább esetben értek egyet a főnökömmel”

Gyakori, hogy beosztott úgy érzi, ő jobban tudja, mit hogyan kellene csinálni a cégnél. Van is alapja ennek, hiszen ő végzi az operatív feladatokat, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a vezetés stratégiai szempontból látja a vállalatot, ezért ami az ön oldaláról logikátlannak, esetleg igazságtalannak tűnik, az a másik fél szempontjából teljesen jogos lépés. Igen ritkán mer az ember ellentmondani a főnökének, mert fél, hogy ezzel az állását kockáztatja. Ugyanakkor ha felkészülten áll ki a véleménye mellett, pontosan elemzi a helyzetet, megmondja, hol lenne szükség változásra, és ön szerint hogyan lehetne orvosolni a problémát, akkor az hasznos visszajelzés a főnök számára is. Lehetséges, hogy végül kompromisszumos megoldás születik. Arról nem is beszélve, hogy egy jó vezető értékeli, ha az emberei aktívan részt vesznek a munkafolyamatokban.

3. „Már csak megszokásból teszem a dolgomat, időnként határozottan unatkozom a munkahelyemen”
Előfordul, hogy az ember egy-egy életszakaszban inkább a magánéletére koncentrál, és nem igazán vágyik szakmai kihívásokra. Ilyenkor nem érdemes nagyobb váltáson gondolkodni. Törődjön bele, hogy ez most egy sajátos időszak, bár ezt többnyire csak akkor fogadjuk el, ha látjuk a kiutat. Amikor a fásultság, a kiégés tüneteit tapasztalja magán, és elvesztette a motivációját, mindenképp lépni kell! Egyrészt mert egyre többet hibázhat, másrészt mert ez az élete más területeire is negatív hatással lehet. Gondolja végig, hogy miért is végzi a munkáját, mi mozdíthatná ki a megszokásból, mi tudná motiválni. Egy magasabb pozíció? A több fizetés? Egy másik feladatkör vagy beosztás a vállalaton belül? Érdemes jeleznie a problémát a felettesének, aztán ha így sem találja meg a szépséget a munkájában, és az élethelyzete megengedi, érdemes kockáztatnia és új munka után néznie. Aki nagyon régóta végez egy bizonyos feladatot, annak az is segíthet, ha talál magának egy munkán kívüli elfoglaltságot, amitől feltöltődik a szabadidejében.

4. „Úgy érzem, hogy a munkám a mániámmá vált. Nem tudok tőle elszakadni még a szabadságom alatt sem”

Érdemes átgondolnia a miérteket. Teljesítménykényszerben él, esetleg egy bizonyos karriercél lebeg a szeme előtt, vagy magánéleti kompenzálásról lehet szó? Ha az utóbbi, akkor nincs mit tenni: lépni kell otthon, méghozzá minél hamarabb. Amennyiben a szakmai előrelépés vágya áll az állandó munka mögött, fontos megvizsgálni, hogy valóban ez-e az egyetlen odavezető út, vagy vannak más lehetőségek is. Fontos szem előtt tartani, hogy a legtöbb helyen nem az elvégzett munka mennyisége, hanem a minősége alapján fogják megítélni. A teljesítménykényszer hátterében önértékelési probléma is állhat, ezért meg kell vizsgálni, hogy mi az, amit kívülről jónak ítélnek meg a munkájában – például a felettesei –, és ehhez képest ön mit vár el magától. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a félelem motiválja: „Ha nem végzek el valamit, akkor kirúgnak.” Meg kell tanulnia nemet mondani, például amikor azon kapja magát, hogy más munkáját végzi. Bármi rejlik is a munkamánia mögött, a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy ha elfárad, egyre többet fog hibázni. Ezáltal pedig belekerül egy ördögi körbe, hiszen még jobban akarja majd csinálni, de egyre kevésbé megy. Ezért kell meghúznia a saját határait.

5. „Folyton azon aggódom, hogy ha valamit rosszul csinálok a munkahelyemen, akkor elveszíthetem az állásomat. Pedig nagy szükségünk van a fizetésemre”
Tudatosan próbálja meg elengedni az otthoni problémákat, amikor a feladatát végzi, máskülönben egyre görcsösebbé válik, és a döntéseit ez fogja meghatározni. Talán ez a kihívás kívánja meg a legmagasabb fokú önismeretet és eltökéltséget. Készítsen tervet a legrosszabb forgatókönyvre is, hogy amennyiben szükséges, legyen mihez nyúlnia. Ez lehet egy saját vállalkozás ötlete, vagy olyan kapcsolatok létesítése, amelyek segíthetnek új állást találni. Ha az anyagiak miatt aggódik, fontos, hogy próbáljon meg tartalékot képezni, hiszen ez biztonságérzetet ad.

8 dolog, amit tilos beleírni az önéletrajzba

Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy nem hívnak be állásinterjúra? Talán nem is sejtjük, de legtöbb esetben az önéletrajzunkban van a hiba. Összegyűjtöttük, mit írjunk bele és mi az, amit mindenképpen hagyjunk ki belőle.

5 kérdés, amit soha ne tegyél fel egy állásinterjún

A legtöbb állásinterjún eljön a pillanat, amikor felajánlják, hogy felteheted a kérdéseidet. Íme, néhány rossz, illetve jó reakció ebben a helyzetben!