Csernobil furcsa fekete gombái segíthetik a tudományt

A történelem legsúlyosabb atomerőmű-balesete 1986-ban, Csernobilban következett be. Az azóta eltelt évtizedekben a romokat és a körülötte lévő szennyezett területet tudósok kezelték és tanulmányozták. A leginkább radioaktív területeket egy stadion méretű acélszarkofág zárja magába. Az évek során a zárt zónában vadon élő állatok alkalmazkodtak a körülményekhez, az erőmű körüli terület, ahová a látogatók számára a bejutás szigorúan korlátozott, azon kevés helyek egyike a bolygón, ahol a kutatók tanulmányozhatják a sugárzás természetre gyakorolt hatásait. Már számos felfedezést tettek is, többek között egy különleges gombafajtáról is.

A csernobili fekete gombáit 1991-ben fedezték fel a tudósok

Öt évvel a katasztrófa után, 1991-ben távolról irányított robotok felfedeztek egy koromfekete gombát, amely a reaktorok belsejében nőtt. A Kijevi Mikrobiológiai és Virológiai Intézet mikrobiológusokból álló csapata kíváncsiságtól vezérelve rendszeresen látogatni kezdte a területet.

„A csernobili zónában tett személyes utazásaim első benyomásai nagyon szomorúak voltak. A zóna egy halott városról szóló sci-fi film képkockáira hasonlított. Üres házak ablakok nélkül” — írta az egyik tudós, Tatyjana Tugai, hozzátéve, hogy teltek az évek, az élet kezdett visszatérni, és a lezárt zóna fokozatosan kezdett egy természetvédelmi területre hasonlítani. A tudósok a sugárzás miatt továbbra is dózismérővel jártak. A sérült reaktorok maradványai közelében különösen veszélyes körülmények uralkodtak. Csak nagyon rövid ideig lehetett közvetlenül ott tartózkodni, ezért az első, a falakból vett mintákat és a megsemmisült negyedik blokk belsejéből származó vizet választották ki a további kutatáshoz.

Az 1990-es években Tugai és a Nelli Zdanova által vezetett csapat több tucatnyi látogatás során több mint 200 gombafajt talált a helyszínen, köztük olyan koromfekete gombákat, amelyek melanint tartalmaznak, egy olyan pigmentet, amely többek között befolyásolja az emberi és állati szőr, a bőr és a szem színét, és véd az ultraibolya fénytől. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Nukleáris Kutatási Intézetében a tudósok elkezdték tanulmányozni a gombáknak azt a képességét, amely lehetővé teszik számukra, hogy szélsőséges sugárzás mellett is képesek legyenek boldogulni.

Tugai csapata azt feltételezte, hogy az általuk talált „melanizált gombák” a melanin és a sugárzás kölcsönhatása miatt növekedhetnek sikeresen. Kutatásuk megerősítette az elméletet, és azt találták, hogy az ionizáló sugárzás oly módon változtatta meg a melaninmolekulák szerkezetét, hogy az ösztönözte ezeket a gombákat a gyorsabb növekedésre, szemben a sugárzásnak ki nem tett, azonos mintákkal. Minél közelebb voltak a gombák a sugárforráshoz, annál több melanint mutattak ki bennük. Röviden, a fekete gombák nem csak a sugárzás ellenére növekedtek, hanem a sugárzás hatására változtak és növekedtek. Ezt több nemzetközi tudóscsapat is vizsgálatokkal igazolta.

Melanizált gombák az űrben

2016-ban a SpaceX és a NASA melanizált gombákat küldött az űrbe, hogy kiderítsék, vajon enyhíthetik-e az ottani sugárzást. A bioRxiv 2020-ban megjelent, jelenleg szakértői értékelés alatt álló tanulmánya szerint a gombák körülbelül két százalékkal csökkenthetik a sugárzás szintjét az űrben, ami potenciálisan „negligálhatja a Mars felszínén lévő sugárzási környezet éves dózisegyenértékét”, megkönnyítve az űrhajósok számára az űrben való életet.

A melanizált gombák itt a bolygónkon is fontos szerepet játszhatnak, mert bár a tudósok szerint a sugárzást nem lehet teljesen bioremediálni, vagyis biológiai úton eltávolítani a környezetből, a gombák valóban segíthetnek a sugárzás egy részének immobilizálásában, azaz rögzítésében.