Legenda vagy valóság? Az öt legsokkolóbb vámpírtörténet, amit hallanod kell

Vámpírtörténetek, ikonikus horrorfilmek, izgalmas romantikus könyvek és legendák tucatjai örökítették meg a vámpírok létezésének mítoszát. Az éjszaka világában emberek vérével táplálkozó szörnyek esetében jellemzően Drakula gróf, vagy Edward Cullen, esetleg Damon Salvatore neve ugrik be korosztálytól függően a lelkes vérszívó rajongóknak, a vámpírok története azonban jóval a vörösen csillogó szemekkel és szexi kockahassal egy nyaki ütőér látványától pihegő férfiak sikere előtt kezdődött. Cikkünkben összegyűjtöttük nektek a vámpírtörténelem legsokkolóbb történeteit és vérrel táplálkozó alakjait, nézzük is, kiket rejt a fekete palást sötét álarca.

5 vámpírtörténet, amiről talán eddig nem is hallottál: 

• Az első vámpír - Vlad Tepes
  A középkor rettegett nagyura, Vlad Tepes havasföldi gróf kegyetlensége legendás. A Drakula elnevezést – ami az ördög vagy a sárkány fiát jelenti – Dracul fejedelemről kapta, aki Tepeshez hasonlóan szintén rémtetteiről volt híres. Bram Stoker Drakulájának eredeti megformálója emberek tízezreit végezte ki különböző kínzómódszerekkel, az élve felnyársalástól kezdve a csecsemőgyilkosságokon át a kegyetlen parancsai ellen fellázadók megfőzéséig. Vad uralkodásának kulcsa a rettegésben tartott alattvalókban teljesedett ki. Egyes becslések szerint élete során 50-100 ezer ember kínok közötti halálát okozta.

• A vér-grófnő legendája – Báthory Erzsébet
  Ahány vámpírlegenda, annyi féle típusa, ismertetőjele lehet, legfőbb jellemzőjük azonban a kezdetektől az emberi vér ivása marad. Ennek oka történetenként különbözik. Báthory Erzsébet, 16. századi magyar grófnő esetében azonban különösen sokkoló az indok: állítólag fiatalító elixírnek használta a leányok vérét. Erzsébetnek több szeretője is volt, nagyon hiú és a szépségért bármire képes asszony hírében állt. Szadista tevékenységeiről kastélya környékén kezdett először terjedni a hír, szolgálói és alattvalói suttogták, hogy a grófnő fiatal szüzek kínzásában és megölésében örvendezik. Tárgyalása során több mint 300 tanú mesélt arról, hogy áldozatait élvezettel megkéselte, gyakran kezüket, arcukat, mellüket és karjukat is harapdálta, megvágta őket ollóval, tűket szúrt az ajkukba vagy tűzforró vasalóval égette bőrüket.

• A pestisjárvány vámpírjai
  A vámpír babona a középkorban virágzott, különösen, amikor a fekete halál egész városokat tizedelt meg. A 16. századi pestis terjedéséért sokan a vámpírokat okolták, ugyanis a betegség következtében elhunytak szájából a halál beállta után vérhez hasonló folyadék szivárgott, amit az áldozatok vérének hittek. A folyadék sok esetben benedvesítette a halotti leplet is az elhunyt szája körül, ami a kor embere számára a vámpírizmus biztos jele volt. 

• Rhode Island gyilkosa – Mercy Brown
  George Brown, egy Rhode Island-i farmer az 1800-as évek végén több családtagját, köztük lányát, Mercyt is elvesztette tuberkulózisban. Akkoriban gyakran előfordult, hogy egy családon belüli hirtelen halálesetet az "élőhalottakra" fogtak, ezért bűnbakot kerestek, és a „gyanús” családtag holttestét kiemelték a sírokból a vámpírizmus jeleit keresve. A közösség akkor Mercyre gyanakodott, és amikor holttestét exhumálták, észrevették, hogy a lány teste nem mutatott súlyos bomlást (ennek oka volt, hogy testét téli hidegben, egy föld feletti páncélteremben helyezték el) – a városlakók ezért vámpírsággal és családjának megbetegítésével vádolták, úgyhogy kiszedték és elhamvasztották a szívét.

• Napjaink vámpírjai
  Bár a vámpírbabona elsősorban a középkorban virágzott, a legendák veszélyes és pusztító alakja, a halálosan fertőző szexualitás szimbóluma napjaink fantázia világának egyik főszereplője maradt, sőt, közösségeket is teremtett. A 21. század vámpírjai azonban nem épp a Vámpírnaplók soraiból ugrottak ki: a magukat igazi vámpírként azonosító közösségek tagjai – amely több mint 5000 főt számlál csak az USA-ban – nagyrészt titokban, rejtőzködve élnek. A közösségben "táplálkozás" szóval jelzik a vérivást – amit egyébként az ajakba harapás után kiserkenő vér lenyelése is jelenthet –, míg azokat, akik vért adnak, "donoroknak" hívják.