Őrült szépségtrendek a viktoriánus korszakból, melyek szerencsére a múlt homályába vesztek. Akkoriban viszont akadt néhány bizarr szépségtrend, ami annyira veszélyes volt, hogy több komoly balesetet is okozott, olykor erős fájdalommal, szédüléssel, eszméletvesztéssel járt, súlyosabb esetben akár halálhoz is vezetett. Ennek ellenére mégis rengeteg nő kipróbálta ezeket a korszakalkotónak hitt módszereket, amik jóval több bajt okoztak, mint amennyire hatásosnak bizonyultak. Jöjjön most néhány bizarr szépségtrend, amit volt idő, hogy teljesen komolyan gondoltak a hölgyek.
A középkori Európa uralkodói előszeretettel mérgezték magukat ólomtartalmú bőrfehérítőkkel. I. Erzsébet angol királynő himlő-túlélőként nem győzte takargatni hegeit, ezért is ragaszkodott annyira a makulátlan, hófehérre sminkelt arcához. A vastag rétegben felvitt fehérólom tartalmú sztárkozmetikumok népszerűsége az 1900-as évek elejéig kitartott, amíg az emberek rá nem jöttek, hogy az ólom valójában hajhulláshoz, a szövetek sorvadásához és lassú halálhoz vezet.
Az ólom mellett a 19. században az arzénnel is kibővült a bőrfehérítő készítmények összetevőlistája. Miután viszonylag könnyen előállítható kémiai anyagról van szó, ami remekül keverhető ételbe vagy italba, igazán sokoldalúan használták az előkelő hölgyek. A viktoriánus korban örömmel csobbantak arzénos fürdővízbe a makulátlan szép bőr kedvéért, sőt a legjobb hatás elérése érdekében tabletta formájában is beszedték. A végeredmény persze halálos volt.
Míg ma már büszkén viseljük a szeplőket, és számtalan modell is azzal vált híressé, hogy arcát, és testét aprócska anyajegyek díszítik, addig a középkorban ezeket a kis bőrhibákat az ördög jelének tartották. A pöttyök és a hegek eltakarása érdekében veszélyes procedúráknak vetették alá magukat a korabeli nők: gyakran horzskővel próbálták leszedni magukról a barna foltokat, anyajegyeket, de az sem volt ritka, hogy vizelettel vagy ecettel mostak arcot.
A mai nők az igéző szemekért erős sminket, sötét szemceruzát vagy kontaktlencsét használnak. A középkorban viszont az előkelő hölgyek egy sokkal drasztikusabb módszerhez folyamodtak. A tudomány világában a szépen csengő Atropa belladonna névre hallgató növénynek, a mérgező nadragulya kivonatnak a levét csepegtették a szemükbe. Ez kitágította a pupillákat, a szem pedig csak úgy ragyogott tőle és jóval nagyobbnak tűnt. Gyakori használata vakságot okozott.
A Curie házaspár 1898-ban fedezte fel a rádiumot. Akkoriban a radioaktív anyagot tartalmazó kozmetikumokban az örök fiatalság és szépség titkát látták, miközben lehetséges káros mellékhatásaival még maguk a kutatók sem voltak tisztában. Az 1920-as évek környékén piacra dobott termékeket gyakran folyékony napfényként is emlegették, melytől az arcbőr ragyogóvá, egészségessé és látványosan fiatalosabbá válik. Szó szerint sugárzó szépséget kölcsönözve használójának.
Tudtad?
Az ókori Rómában a nők a szőke árnyalatait először vizelettel próbálták előhozni, majd később ezt a "hajfestési" módszert a borkő, az ecetélesztő, a hamulúg és a timsó váltotta.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.