Mikulás-szindróma: amikor úgy hiszel a szerelemben, mint a gyerekek a télapóban

Vannak olyanok, akik hisznek az örökkön örökké tartó heves érzelmekben, és megesik, hogy ezt a kapcsolat elején jelentkező csodát összekeverik az igaz szerelemmel. Ők bizony Mikulás-szindrómások, akik ugyanúgy hisznek az örök lángolásban, mint a gyerekek a fehér szakállú létezésében. Bár megeshet, hogy létezik ilyen szerelem, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ennek az érzésnek a kialakulásában szerepet játszó hormonoknak, a feniletilaminnak a mennyisége nagyjából két év elteltével csökken. Ideális esetben ekkorra a két ember között kialakul egy erős szeretet és kötődés, ami alapja lehet egy hosszan tartó kapcsolatnak. Az erős hit a saját elképzelésünkben, az önmagunkat meggyőző „hazugságban” főként a gyerekekre jellemző, de időnként a párkapcsolatokban is kialakulhat.

A Mikulás-szindróma általában egy csalódás után alakul ki

A kezdeti szerelmi hév lassan elmúlik, így visszanyerjük a kontrollt önmagunk felett. Ez nem is baj, hiszen veszélyes is lenne úgy leélni egy életet, hogy folyamatosan lángolunk és nem látunk a rózsaszín ködtől. A Mikuás-szindrómás azonban hisz ennek tartósságában és hazugságokba ringatja magát.

– Annál az embernél könnyebben kialakulhat az a tévhit, hogy az erős érzelmek az igazit jelzik, aki korábban elhitt egy szerelmi hazugságot, nagyon erősen hitt benne és egy nap hatalmasat csalódott emiatt – mondja Somorjai Martina szexológus. – Emiatt nagy trauma érte, amit ha nem tudott azóta sem feldolgozni, akkor azt tudat alatt úgy próbálja megoldani, hogy a továbbiakban is beleringatja magát abba a hazugságba, amiben egyszer már csalódott. Ezzel a lelke tudattalanul gyógyítja magát, abban reménykedve, hogy ez kioltja majd az eredeti sérelmet.

Maradhatnak a legjobb szerepében

Vannak olyan tulajdonságok, melyeket tudatosan, vagy tudat alatt keresünk egy szerelmi partnerben.

– Amikor ezeket végre felfedezni véljük, beleszeretünk e vonásokba. De nem a személybe teljes önvalójában, hanem csak azokba a tulajdonságaiba, amik addig annyira hiányoztak az életünkből – mondja Somorjai Martina. – A hormonok feltolulása tényleg elveheti az ember eszét, de ezt az érintett személye nem bánja, ez számára jó érzés, hiszen rajongani kifejezetten kellemes. Jobb, mint a hétköznapi élet egyhangúsága. Sokan ezért is sírják vissza a harmonikus házasságuk ellenére az első időszakot.

Ez a rajongás akár évekig is tarthat, de ez nem mindig baj… 

– Divatos manapság szidni az olyan manipulátorokat, akik éveken át elhitetnek különféle hazugságokat a partnerükkel. De mi van, ha az érintett így boldog? Oké, hazudik neki a párja, mégis így érzi jól magát. Míg egy kritikus, józan partner visszahúzná őt a Földre, szembesítené őt a hibáival. Ekkor eltűnik az illúzió, amit pedig sokan szeretnek – mondja a szexológus. – Hamis képeket sokan dédelgetnek, a legtöbb párkapcsolat nem működne hazugságok nélkül. Ez amiatt van, mert az emberek gyakran nem a másikat szeretik, hanem azt, ahogyan mellette érzik magukat, ahogyan mellette látják saját én-képüket. Ha ez gyönyörű, akkor ők így is szeretnének maradni, vagyis a legjobb férj vagy feleség szerepében.

Muszáj visszaszállni a Földre?

A kívülállók gyakran úgy érzik, hogy ők jobban látják mások kapcsolatát, és ez sokszor így is van. A család, a barátok időnként hamarabb észreveszik, ha a hazugság tartja össze a két embert. És ilyenkor megesik, hogy figyelmeztetnek.

– Aki a fellegekben jár, az nem tud másra figyelni. Annyira bízik a partnerében, mint annak idején a szüleiben. Ha mégis szólnak neki, akkor bár megsértődhet, de annyira rajong, olyan boldogságban él, hogy nem zavarja mások figyelmeztetése. Ezt a helyzetet legfeljebb akkor veszi észre, akkor látja át, ha újra csalódik, de az érzései ellen még akkor is csak nehezen tud tenni egyedül – mondja Somorjai Martina. – Más a helyzet akkor, ha az illető már nem boldog a hazugságban, ha már nem jókedvű a manipulátor mellett. Ilyenkor jöhet a felismerés, hiszen a idővel a gyerek is rájön, hogy nincs Mikulás.