Ma van az év legboszorkányosabb napja: honnan ered a Luca-nap legendája?

Megszámlálhatatlan babona, és annál is több népszokás kötődik Luca napjához: előmerészkedő sötét erők, boszorkányok, Luca széke, jóslások, népdalok és mondókák. De miért lettek a Luca-napi szokások ilye fontosak karácsony környékén?

Szent Lúcia, a keresztény mártír

December 13. Szent Lúcia ünnepe, aki a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában egy patrícius család lányaként. A keresztény hitre tért lány vagyonát szétosztotta a szegények között, szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, és inkább választotta a halált, minthogy egy pogány férfi felesége legyen. A legenda úgy tartja, hogy a hozománytól elesett pogány vőlegénye hurcolta bíróság elé. A bíró utasította a lányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, amit ő megtagadott, ezért a bíró egy bordélyházban akarta megbecsteleníttetni, de a szentlélek olyan nehézzé tette testét, hogy meg sem lehetett mozdítani.

Egy másik történet szerint Szent Lúcia kivájta saját szemét, amiért vőlegénye szépnek találta - ettől kezdve a vakok, szembetegségben szenvedők, földművesek, varrónők, utcanők védőszentje lett.

A Luca-napi szokások – keresztény és pogány hagyományok

A keresztény mártír névnapján, december 13-án Luca-napi babonák is tarkítják a karácsonyi ünnepkört, ugyanis a Julián-naptár alapján ez volt az év legrövidebb napja. (Később a korrigált Gergely-naptárban került december 21-re a téli napforduló.) Ezen a napon tartott legtovább a sötétség, ez pedig remek alkalmat szolgáltatott ahhoz, hogy kialakuljanak a különböző hiedelmek.

A sötét erők ellen tűzgyújtással védekeztek, amiből a legtöbb Luca-napi szokás eredeztethető. Ez különösen az északi országokban lett szokás. Luca nap eredete szoros összefüggésben áll a pogány vallások sötétséggel kapcsolatos hiedelmeivel. Ez a hagyomány aztán a Gregorián-naptár bevezetésével is megmaradt.

„Lassan készül, mint Luca széke”

A hiedelem szerint ezen a napon kezdték el készíteni Luca székét, melynek karácsonyra kellett elkészülnie. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsafa) faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. A hosszú munka miatt terjedt el a szólás, hogy olyan lassan készül, mint Luca széke.