Munkahelyi pszichoterror - Honnan tudod, hogy áldozattá váltál?

„Munkahelyi pszichoterrorról akkor beszélhetünk, ha egy munkatársunk rendszeresen keresztbe tesz nekünk, piszkál, észszerűtlen kérései vannak felénk, előszeretettel megaláz, lejárat minket a kollégák előtt. Ezt tapasztalhatjuk egy nálunk magasabb beosztásban lévő kollégától, aki attól fél, hogy a posztjára pályázunk, de gyakran olyan munkatárs alkalmazza ezt a módszert, aki szeretné átvenni a helyünket. Amennyiben a mobbing áldozatává válunk, akkor számtalan kellemetlenséggel szembesülhetünk. Ha van egy olyan csapat, akik előszeretettel terrorizálnak egy kiszemelt áldozatot, akkor előfordulhat, hogy kizárnak minket a beszélgetésekből, látványosan kiközösítenek, vagy éppen állandóan kritizálnak, bírálnak, minden mozdulatunkba belekötnek. Az sem ritka, hogy nem hajlandóak velünk ebédelni vagy akár dolgozni. Kigúnyolhatják gondolkodásmódunkat, a nézeteinket, olyan dolgokat pletykálnak rólunk, amelyek csupán a képzeletük szüleménye. Ezek a módszerek pedig fokozatosan lerombolják az emberi és a szakmai jó hírünket is. Főként a vezetőkre jellemző, hogy olyan utasítást adnak, amelyek teljesen feleslegesek, vagy megoldhatatlanok, esetlen méltatlanok. Az ellenkezője is lehetséges, olyankor levegőnek néznek, és egyetlen feladatot sem bíznak ránk. A legdurvább esetben pedig akár fizikailag is bántalmazhatnak bennünket, fenyegethetnek, tönkretehetik az értékeinket, tulajdontárgyainkat" – árulja el szakértőnk, dr. Fehér Gabriella pszichológus.

Munkahelyi pszichoterror — Miért pont én?

A tapasztalatok alapján szinte bármelyikünk lehet munkahelyi terror áldozata. Az esetek túlnyomó részében nem mi idézzük elő, hogy célponttá válunk. Általában akkor válunk célponttá, ha kevésbé tudjuk megvédeni magunkat, gyengébbnek látszunk másoknál, vagy bármilyen kisebbséget képviselünk. Az sem ritka, hogy éppen azért minket szemelnek ki, mert nagyobb a munkabírásunk, kiemelkedő a tehetségünk vagy a szakmai tudásunk. Ilyenkor próbálnak a gyengébben teljesítők maguk alá gyűrni bennünket. Ám az ilyen jellegű pszichoterror nem csak ránk van hatással, hanem a minket körülvevő jóérzésű, szociálisan érzékeny kollégákra is, akik szem,- és fültanúi az eseményeknek. Ők szinte ugyanazt a stresszt élik át, mint mi magunk, sokszor tehetetlennek érzik magukat, és ez náluk is szorongáshoz vezethet.

Az egészségünkre is hatással van

A munkahelyi pszichoterror elsősorban szorongáshoz vezet, ami olyan fizikai tüneteket okoz, mint például az állandó fáradtság, alvászavar, csökkent koncentrációs képesség, migrén vagy gyomorpanaszok. Gyakran étvágytalansággal párosul, ám az sem ritka, hogy stressz esetén édességgel, rágcsálnivalókkal próbáljuk jobb kedvre deríteni magunkat. Az elhízás viszont nem csak a külsőnkre van rossz hatással, de nagyobb a kockázata a szív,- és érrendszeri megbetegedéseknek, a koleszterin-szintünk emelkedésének, sőt, még a cukorbetegség kialakulásának is. Ha állandó zaklatásnak vagyunk kitéve, akkor szinte biztos, hogy előbb-utóbb depresszióssá válunk, önértékelési problémáink lesznek, vagy akár pánikbetegek leszünk, és sajnos magas a kockázata a szenvedélybetegség kialakulásának is. Ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk egyedül feldolgozni a kialakult élethelyzetünket, akkor mindenképpen kérjük szakember segítségét!

Mi a megoldás?

Az, hogy egy munkahelyen ne történhessen meg, hogy egy ember terrorizálja a kiszemeltjét, az leginkább a vezető felelőssége. Az ő feladata ugyanis, hogy még időben megakadályozza a helyzet kialakulását, eldurvulását. Oda kell figyelnie arra is, hogy a munkát arányosan ossza fel, ne legyen részrehajló. Manapság egyre túlterheltebbek vagyunk, nagyobb a teljesítményorientáltságunk, nő az egymás közötti versengés, a stressz. Mindannyian féltjük az állásunkat, a megélhetésünket és emiatt sokan bármire képesek. A bizonytalanság cudar tulajdonságokat képes kihozni az emberből. Próbáljunk meg a munkahelyen a legkisebb támadási felületet hagyni mások számára, ne provokáljunk senkit! Fontos, hogy semmiképpen ne kezdjünk önmarcangolásba, ne gondoljuk, hogy mi vagyunk a felelősek a kialakult helyzet miatt. Ne legyünk áldozati bárányok, ne viseljük el a megaláztatást, kirekesztést, ne gondoljuk azt, hogy ez van, majd csak megszokjuk, vagy leszállnak rólunk és mással szemétkednek majd. Minél inkább tűrjük a bántalmazást, annál súlyosabb lesz a helyzet. Próbáljuk már a legelején kezelni ezt a dolgot, már az első konfliktushelyzetet tisztázzuk az illetővel. Ha ez nem oldja meg a problémát, és egyre inkább érezzük, hogy áldozattá váltunk, akkor tegyünk komolyabb lépéseket. Forduljunk bizalommal a főnökünkhöz, vagy akár a HR-vezetőhöz, és kérjünk tőle tanácsot, hiszen neki kötelessége segíteni. Ha kilátástalan a helyzetünk, akkor kérjük az áthelyezésünket, vagy ha erre nincs lehetőség, keressünk új munkahelyet. Semmiképpen ne törődjünk bele a helyzetünkbe, mert annak súlyos következményei lehetnek a testi, lelki és pszichés egészségünkre.