Függőségek hálójában - Van kiút a szakértő szerint

Forrás: Thinkstock -
függőségek alkoholfüggőség játékfüggőség gyógyszerfüggőség
A függőségek olyanok, mint egy útvesztő. Ha belekerülünk, nehéz kijutni, de ha van segítségünk, akkor sokkal könnyebb megtalálni a kijáratot. Orsolics Zénó függőségkezelő szakembert kérdeztük.

Alapvetően két fő csoportja van a függőségeknek: az egyik a kémiai, a másik a viselkedésbeli

alkohol, alkoholista, függőségek
Ahol a szülő alkoholista, több szempontból is veszélyeztetettebb a gyerek, hogy a függőségek hálójába kerül - illusztráció
Forrás: Shutterstock/Vgstockstudio

- A köztudatban sokkal súlyosabb „bűnnek” számít a kémiai, tehát amikor valamilyen kábítószer, alkohol vagy gyógyszer a függőség tárgya, mint a viselkedésbeli, amely például a szerencsejáték-, az online játék-függőség, a munka- vagy a vásárlási mánia, de bizony idetartozik a telefon- vagy közösségimédia-függőség is. Most biztos sokan legyintenek, hogy ugyan már, az online addikció nem is veszélyes, pedig egyértelműen tapasztalhatjuk, hogy az okoseszközök a viselkedésünkre és szociális kapcsolatainkra is negatívan hatnak, sok esetben magányhoz, depresszióhoz, negatív énképhez, akár öngyilkossághoz is vezethetnek – kezdi Orsolics Zénó függőségkezelő szakember.

Kövessük az útmutatást!

Már megtettük az első és egyben legfontosabb lépést, ami a függőség felismerése. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy vágyunk a gyógyulásra. Ezután határozzuk el, hogy mindenképpen követjük a felépüléshez szükséges útmutatásokat.

  • Kérjük meg a barátainkat és családtagjainkat, hogy álljanak mellettünk a gyógyulási folyamat alatt.
  • Keressünk fel egy szakembert és kérjünk tájékoztatást a kezelési lehetőségekről, majd válasszuk ki és használjuk fel a számunkra legmegfelelőbbet.
  • Vegyünk egy füzetet és készítsünk részletes tervet a kezelés utáni terápiákról és egyéb gyógyulást segítő tevékenységekről.
  • Mindig jusson eszünkbe: Nem vagyunk egyedül! Sok érintett számára nehéz a szakemberek állandó támogatása nélkül életmódot váltani. De a rehabilitáció és a terápiák során szoros kapcsolat épül ki más gyógyulásban résztvevőkkel, akik ugyanazt élték át. Támogassuk egymást! Ezen felül mellettük állnak a családtagok, barátok és más szeretteink, akik a legnagyobb segítséget jelentik ebben a kemény harcban.
  • Ne feledjük: önmagában a függőségkezelő központok látogatása nem gyógyít meg minket! Ezek a helyek „csak” az eszközöket biztosítják a kezelésekhez és segítenek visszatalálni az egészséges életmódhoz, de a gyógyulás kizárólag rajtunk múlik, hogy mennyit teszünk bele a folyamatba, mennyire vagyunk elszántak, határozottak. Az addikció kezelhető, de önerő nélkül nem működik, emellett fel kell készülni arra is, hogy a gyógyulás gyakran egy egész életen át tart. Sok függőségben szenvedő ember képes eljutni a „kijózanodásig”, de az igazi kihívást az önkontroll visszaszerzése jelenti. A teljes felépüléshez óriási kitartás, teljes életmód és szemléletváltás szükséges, amely elősegíti a személyes növekedésünket és a belső egyensúlyunk megteremtését. Cserébe viszont visszakapjuk az életünket, pontosabban az életünk feletti irányítást, a családunkat, a szeretteinket, a céljainkat, az álmainkat.

Ha már a gyógyulás útján járunk, fontos, hogy ne kerüljünk vissza a rehabilitáció előtti magas kockázatú életkörnyezetbe. 

Sokan azok közül, akik már felépültek a függőségből, örömüket lelik abban, hogy olyanoknak segítenek, akik szintén belevágtak ebbe a folyamatba, és épp lábadoznak. Mások különböző spirituális közösségben lelnek új otthonra és életcélra. Fontos, hogy mi is találjunk valamit, ami boldogságot ad, különösen a gyógyulás első szakaszában.

- A tanácsadás és más viselkedésterápiák a leghatékonyabb kezelési formák. Fontos, hogy akkor is rendszeresen eljárjunk ezekre, és együttműködjünk a szakemberekkel, amikor úgy érezzük: túl vagyunk a nehezén – tanácsolja a szakértő.

Ha a gyerekünk van bajban...

A korai szakaszban nem könnyű megkülönböztetni a kissé szélsőséges serdülőkori válságot és a drogfogyasztás vagy más függőség tüneteit, hiszen a határ szinte elmosódik. Ráadásul a kamaszokra jellemző, hogy nem túl kommunikatívak, így nehéz tőlük válaszokat kapnunk a kérdéseinkre. Ilyenkor nézzük úgy, mintha nem a mi csemeténk lenne. Ha azt látjuk, hogy a viselkedése egyértelműen aggodalomra ad okot, a gyermek kezelhetetlenné válik akkor sürgősen szakemberhez kell fordulni. De semmiképp ne essünk neki azzal, hogy „fiam orvosra van szükséged!”. 

A kulcs - különösen ebben a kezdeti szakaszban - az elfogadás, a szeretetteljes aggodalom és a megértés. 

Fontos, hogy kerüljük a büntető és ítélkező hozzáállást. Felajánlhatunk egy családi beszélgetést szakemberrel, hogy az egész család jobban megértse mi is történik, vagy biztosíthatunk neki egy négyszemközti beszélgetést is egy szakemberrel, attól függően, hogy melyikre nyitottabb. Ha segítségre, tanácsra van szükségünk, keressük fel a Kamasz Szerviz Hálózat Alapítványt.

Hogyan viselkedjünk a függővel?

Mindenképpen kerülni kell a szélsőséges megnyilvánulásokat egy felnőtt függővel szemben. Nagyon káros lehet a túlzottan megengedő vagy kontrolláló viselkedés. Az ideális az lenne, hogy az addiktív személy nem szégyellené a problémáit, hanem segítséget kérne, pont olyan természetességgel, mint amikor fáj a foga, és felkeresi a fogorvost, aki biztos, hogy megoldást talál a problémájára. Így van ez a lelki betegségekkel is. Olyan szakembert érdemes választani, akiben a beteg megbízik, aki szimpatikus és hiteles számára.

Akkor is van értelme a terápiának, ha a szenvedő fél elzárkózik, ilyen esetben kérhetünk hozzátartozói tanácsadást, de lehet pár- vagy családterápiára is jelentkezni. Így mi kapunk tanácsokat, segítséget ahhoz, hogyan viselkedjünk a függő családtaggal, baráttal, hogyan tudjuk jó irányba terelni, megfelelően támogatni.

A családtagoknak is kell támasz

Ha az egyik családtag függővé válik, akkor egyértelmű, hogy rajta próbál mindenki segíteni, őt igyekeznek megmenteni a többiek. Ám mindeközben maguk a hozzátartozók is sérülnek, szenvednek, kiborulnak. De – csakúgy, mint maga az addiktív – ők sem hajlandóak tudomást venni a saját panaszaikról, hiszen úgy érzik, ennek most nincs itt sem a helye, sem az ideje. 

Pedig ezzel nagy hibát követnek el, hiszen pont azért kell segítséget kérniük, hogy erőre kapjanak, és tovább harcolhassanak, segíthessenek a rászorulónak. Az elfojtott érzelmek nem csak lelkileg, de fizikailag is megbetegítik az embert. Ráadásul az nem a legjobb eredmény, hogy a függő rokon meggyógyul, de a család más tagjai belebetegednek a küzdelembe.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.